Lovecraft egyik leghosszabb költeménye, amely egyben az egyik legambiciózusabb is. Lucullus Languish, az égbolt kutatója egy este belakmározik, ami miatt rémálmai lesznek. Ismeretlen útitársa végigkíséri őt az univerzumon, hogy meglássa, az emberiség mennyire jelentéktelen a hihetetlen méretű téridőhöz képest. Rémálmából ébredve Lucullus megfogadja, hogy nem keveri többet az ételt a költészettel.

Feltételezhetően ez az első mű, amelyben kifejeződik Lovecraft pesszimista kozmicizmusa. A vers közepe nincs rímekbe szedve, ún. szabad vers. Lovecraft később pusztán ezt a részt kívánta megtartani, mert úgy vélte, a kifejezendő hangulatot elrontaná a vers eleje és a vége.