Symphony and Stress

0 447

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1915

A recent article in The Symphony, entitled “Buzzards”, condemns the man of “negative” characteristics, incidentally denouncing the critic and the refornier. The psychological characteristics thus revealed in the anonymous author are of even greater interest than the unusual theories displayed. The Symphony is the product of a small circle of cultured ladies, most of them United members, exempt from contact with the world and its sordidness. They agree with the utterance of the author, that in promoting virtue it is best for each person to make himself virtuous, letting his brothers, under the stimulus of mutual encouragement and inspiration, do likewise, rather than to interfere with the habits of others from the outside. As they say, “it’s better to begin on the inside and work out!” But have the Family of Symphonics ever pondered on the condition of their inferiors; the sluggish-brained, morally weak lower classes of drunkards and degenerates? Symphonies may undoubtedly keep themselves on a high plane through their exalted system of Positive Ideals, but are they satisfied to look down upon a population steeped in vice, and lacking the intellect to raise itself? Before condemning the reformer, they might well look upon the clean, virile personality of Andrew Francis Lockhart of Milbank, South Dakota, who has succeeded in driving the evils of Rum from his native city. This man has Positive Ideals, ideals as positive in their righteousness as those of any Symphonic, but he has the negative element as well. He not only preaches and practices virtue; he is actively engaged in its extension through the destruction of vice. Threats of death and murderous assaults upon his person are as nothing to him. He sees the duty, and follows it as best he understands it. He has made South Dakota a better state wherein to live; indeed, where could pure-minded idealists live in security, were there not a few vigorous, negative souls who dare to attack corruption and clear the way for decency? No, Andrew Francis Lockhart is a reformer, but he is not a “buzzard”.

The Symphony is one of the most beautiful of all the semi-professional papers issued by United members. Each issue is perused with the keenest interest and delight by The Conservative, who feels strongly in its uplifting influence, and appreciates the uniformly delicate artistry of its tone. But The Conservative also reads another semiprofessional journal issued by a United member; Lockhart’s Chain Lightning. Here all is different. We read not of happy souls re-purified through wholesome thought; but of drugged, soulless bodies depraved through drink and debauchery, of law bought by depraved criminals, of vice made a municipal institution, of all that fills the mind with aversion and disgust. No elaborate, musical sentences here delight the ear; instead, a fierce, tense colloquialism drives home the ugly truths which we are reluctant to hear, but which, without hearing, we may never comprehend or remedy. Most of these horrors are utterly beyond the realisation of the sheltered Symphonics, many of them are beyond the realisation of the secluded Conservative; but that they exist, the burning indignation and sincerity of Mr. Lockhart forbid us to doubt. This is a world of wonderful good and unspeakable evil. Let the Family of Symphonics extend throughout the upper realm which gave it birth, but let it forbear too hastily to frown on those noble reforming souls who are willing to imperil their lives, sacrifice their illusions, abandon their happiness, and walk among the vicious and the lowly, even as did one Man nineteen hundred years ago.

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre