Amerikaiság

Eredeti cím: Americanism

0 671

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1919

Csábító lehetőség érzelgősen elmerengni az „amerikai lélek” témáján – milyen, milyen lehetne, milyennek szeretnénk tudni. A különféle újszerű politikai és társadalmi elméletek hirdetői különösen gyakran teszik meg ezt, és szinte kivétel nélkül arra a végkövetkeztetésre jutnak, hogy a „valódi amerikaiság” nem több és nem kevesebb, mint az ő sajátos doktrínáik nemzeti szintű megvalósítása.

Némileg kevésbé felületes elemzők a „szabadság” elvont eszméjét nevezik meg az amerikaiság alapeszméjeként, hogy e nemes elvet a bolsevizmustól a 2,75%-os sör fogyasztásához való jogig bármire alkalmazzák. A „lehetőség” szintén közkedvelt szófordulat, amely nem nélkülöz némi valós jelentőséget. „Amerika” megfeleltetését a „lehetőség” szóval a felnövekvő nemzedék seregnyi tagjába belenevelte a Montgomery Az amerikai történelem legjelentősebb tényei1 közvetítette emersoni filozófia. Ám figyelemre méltó, hogy az „amerikaiság” meghatározásával próbálkozók szinte kivétel nélkül kudarcot vallanak, mivel előítéletektől hajtva vonakodnak az európai kútfőnél keresni az eszme forrását. Képtelenek felfogni, hogy az ősfejlődés éppoly ritka az eszmék világában, amint az állat– és növényvilágban; következésképp arra fecsérlik energiájukat, hogy Amerikát mintegy eredet nélküli, elszigetelt jelenségként kezeljék.
Az „amerikaiság” egyenlő a tágabb értelemben vett angolszász kultúrával. Anglia szellemével, amit egy hatalmas kiterjedésű és végtelenül változatos termőföldbe ültettek át, és nevelgettek a demokrácia szellemét erősítő, alapvető erényeit ugyanakkor csöppet sem csökkentő körülmények között az úttörők. Alatta az igazság, becsület, igazságosság, erény, mérséklet, individualizmus, konzervatív szabadságtudat, nagylelkűség, tolerancia, vállalkozókészség, szorgalom és haladás – egyszóval Anglia – szelleme értendő, amihez a nyugatot meghódító pionírok településeinek egyenlőség– és lehetőségtudata adódott hozzá. A világ legmagasabb rendű fajának megnyilatkozása ez a lehető legkedvezőbb társadalmi, politikai és földrajzi körülmények között. Akik megpróbálnák lekicsinyleni brit örökségünk fontosságát, vessenek csak egy pillantást a földrész többi nemzetére. Mindegyik minden tekintetben „amerikai” – a faji jelleget és örökséget kivéve; közülük mégis kizárólag Brit Kanada vethető össze a mi nemzetünkkel. Kiválóságunk annak köszönhető, hogy részei vagyunk a nagyszerű angolszász kultúrkörnek; oly töredéke, melyet csupán másfélszáz évnyi angol gyarmatosítás és uralkodás után csatoltak le az anyaországról, mely a brit civilizáció letörölhetetlen bélyegét nyomta ránk.

Az amerikaiságot illető számos tévhit közül a legveszélyesebb és legfélrevezetőbb a fajok és kultúrák úgynevezett „olvasztótégelyének” teóriája. Való igaz, hogy az országba tetemes létszámú nem angol bevándorló áramlott be, akik a nehézségeket mellőzve óhajtják élvezni a brit őseink által vérrel és verejtékkel kiharcolt szabadságot, Az is tagadhatatlan, hogy a germán és kelta fajokhoz tartozók képesek beilleszkedni az angol alapfajtába, és a társadalom hasznos polgáraivá válni. Ám ebből még nem következik, hogy a valóban idegen vér és eszmék keveredése a károkozáson kívül bármiféle eredményre vezetett vagy vezethet. Európát górcső alá véve felmérhetjük a különféle fajok egymáshoz viszonyított helyzetét és képességeit, és megállapíthatjuk, hogy az angol arany összeolvasztása az idegen rézzel nem kecsegtet az eredeti aranynál kiválóbb, vagy akár azzal egyenértékű ötvözet létrejöttével. A bevándorlást talán nem lehetséges teljesen megállítani, ám fontos lenne megérteni, hogy az Amerikát hazául választó idegeneknek sajátjukként kell elfogadniuk az uralkodó nyelvet és kultúrát; és sem szokásrendünk átalakításával, sem saját hagyományaik itteni ápolásával nem szabad próbálkozniuk, Nem engedhetjük meg, hogy – amint a kor legkiválóbb elméje kijelentette – nemzetünk „soknyelvű panzióvá” váljon.

A józan amerikaiság legádázabb ellensége a szülőnemzetünk iránt táplált gyűlölet, mely a tudatlanok és bigottak körében általánosan elterjedt beállítottságnak számít, és amelyet a lakosság bizonyos elemei tartanak életben, akik Dél– és Nyugat-Írország vélekedését láthatóan előbbre valónak tartják, mint az Egyesült Államokét. Ama nyilvánvaló tény ellenére, hogy egy önálló Írország léte az angolszász világ két fele közé éket verve meggyengítené a civilizációt, és fenyegetést jelentene a világbékére, e felelőtlen elemek egyre szítják a Zöld Sziget eleve forrongó hangulatát; és ezáltal e nemzetet a bűnpártolás és az anyaország elleni zendülés aggasztóan rendellenes helyzetébe hozzák. Kimondhatatlanul undorító ama nyilvános megbecsülés, mellyel az Edward, más néven Eamonn de Valerához hasonló politikai gonosztevőket kitüntetik, kiknek puszta jelenléte közöttünk méltóságunk és hagyományaink sárba tiprásával ér fel. Nem értékelhetjük, sőt teljességgel meg sem érthetjük helyünket és küldetésünket a világban, amíg el nem űzzük a közöttünk és kultúránk forrása közt lebegő fellegeket.

Ám az amerikaiság kizárólag e kontinensre jellemző vonásait sem szabad lekicsinyleni. Az osztályok közti rögzített és áthághatatlan határok megszüntetése határozott társadalmi fejlődéshez vezet, mely lehetőséget biztosít ahhoz, hogy a felsőbb rétegek folyamatosan és fokozatosan erősödhessenek az alacsonyabb néprétegek friss és életerős tömegének legkiválóbbjaival. Így minden polgárra egyaránt páratlan lehetőségek várnak, miközben a művelt osztályok biológiai minősége javul, hiszen megszűnik ama belterjesség, mely az európai arisztokráciát jellemzi.

A polgári és egyházi ügyek teljes szétválasztása, mely a reneszánsz óta a legnagyobb horderejű politikai és szellemi vívmánynak számít, ugyancsak Amerikának – egészen pontosan Rhode Islandnek – köszönhető. Napjainkban több erő is igyekszik csalárdul aláásni e vezérelvet, hogy álnok politikai befolyásuk révén újfent ránk erőltesse a pápai láncokat, melyeket elsőként VIII. Henrik vetett le magáról; azon láncokat, melyek Mária véres uralma óta nem béklyóztak minket, és melyek végtelenül rosszabbak azon egyházi gépezetnél, amit Roger Williams elvetett. Ám amint sikerül a szabadságnak a valódi amerikaisághoz való lényegi viszonyát teljesen megértetni a néppel, e baljóslatú rejtett áramlatok vélhetően elülnek.

Az amerikaiságnak elsősorban nem a reakcióval, hanem a radikalizmussal kell majd megküzdenie. Korunk a zaklatott és kulturálatlan tekintélyrombolás kora, mely bővelkedik az agyafúrt álokoskodókban, akik épp az „amerikaiság” jelszavát hangoztatják az ugyanezen hagyomány elleni támadáskor. A „demokráciához”, „szabadsághoz” és „szólásszabadsághoz” hasonló szavakat és kifejezéseket eltorzítva az anarchia legelvetemültebb formáira terjesztik ki, miközben legősibb hagyományainkat „amerikaiatlan”-nak titulálva támadják azon külföldi bevándorlók, akik sem azokat megérteni, sem bármi jobbat kieszelni nem képesek.

Országunknak csak javára válna, ha szélesebb körben gyakorolnák az amerikaiságot, és ezzel együtt elismernék annak angolszász gyökereit. Az amerikaiság szabadságot, haladást és függetlenséget jelent; nem jelenti viszont a múlt elvetését, sem a tradíciók és tapasztalatok megtagadását. Fogjuk fel tehát a kifejezést a maga valódi, gyakorlati és érzelgősségtől mentes értelmében.

 

1 D. H. Montgomery 1890 és 1920 között publikált hatrészes ismeretterjesztő sorozata, melyhez mottóul a neves XIX. századi amerikai filozófus, Ralph Waldo Emerson szavait választotta: „America is another word for Opportunity” (‘Amerika egyet jelent a lehetőséggel’). [A ford.]

Galamb Zoltán fordítása

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre