Évszázad leggyalázatosabb bűntette, A

Eredeti cím: Crime of the Century, The

0 711

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1915

A jelen európai háború, mely e hisztérikus érzelgősség és téves politikai doktrínák jellemezte korszakban tört ki, a háborúskodó felek mindkét táborában esztelen rágalmak példa nélkül álló áradatát indította el.

Az elnőiesedett idealista, aki épp most ébredezik az egyetemes testvériség rózsaszínű víziójából, jajong egymást lemészárló embertársai láttán, vagy egyes kegyetlen tettek és hűtlen árulások kapcsán ereszti szabadjára jobbító szándékú dühét; a tévúton járó szocialista, akit az egyenlőség és demokrácia téveszméi hatnak át, ugyanakkor véget nem érőn szidalmazza a békés parasztságot a harcias urak mohó és nagyra törő kényének feláldozó, kegyetlen kormányokat.

Ám, noha a józan bölcselő a háborút kiugróan természetes és teljességgel elkerülhetetlen jelenségként fogja fel; noha felismeri, hogy az emberek tömegei továbbra is alá kell vessék magukat az uralkodó arisztokráciának, amíg az emberi elme jelen felépítése meg nem változik; a világméretű konfliktusban mégis elegendő okot lát a mélységes sajnálkozásra és komoly aggodalomra. Magasan a szerbek Ausztria elleni összeesküvéséhez, vagy a belga semlegesség németek általi semmibe vételéhez hasonlatos nemzeti bűntettek felett, magasan az ártatlan életek és vagyon elpusztításának szomorú ténye felett dereng fenyegetőn egy mindezeknél sokszorta súlyosabb bűn, mely nem csupán a hagyományos erkölcsöt, hanem magát a természet rendjét veszélyezteti: a faj meggyalázása.

A különböző háborúskodó felek természetellenes faji csoportokba szerveződése az antropológiai alapelvek olyas semmibevételét mutatja, mely kizárólag rosszat sejtethet a világ jövője szempontjából.

A tény, hogy a civilizáció fennmaradása a két egymás ellen acsarkodó nemzet, Anglia és Németország, valamint Ausztria, Skandinávia, Hollandia és Belgium által képviselt dicső germán fajtán áll vagy bukik, éppoly kétségtelenül igaz, mint amilyen hevesen vitatják. A germán faj jelenti az evolúció tetőpontját. Ahhoz, hogy intelligens módon felmérhessük a történelemben elfoglalt helyét, el kell vetnünk a közkeletű nómenklatúrát, mely egybemossa a “germán” és a “német” kifejezéseket, a népet pedig nem nemzeti, hanem faji alapon kell szemlélnünk, a Huxley által “Xanthochroi”-ként leírt magas, halvány bőrű, kékszemű, szőke, hosszúkás fejű típussal azonosítva az alapfajtát, akiknek körében elterjedtek a “germán”-nak nevezett nyelvek, és akik napjainkban a germán ajkú népesség derékhadát alkotják.

Jóllehet néhány etnológus kijelentette, hogy kizárólag a germán faj tekinthető árjának, és hogy az egyéb névlegesen árja népcsoportok nyelve és szokásai csupán eredeztethetőek a felsőbbrendű nyelvből és szokásrendből; mégsem szükséges elfogadnunk e merész teóriát ahhoz, hogy megértsük az emberiség megmaradó hányadával szembeni felsőbbrendűségét.

Ha végigkísérjük a germán faj szerepét a közép– és modernkori történelemben, kizárt, hogy olyasféle bizonyítékra akadjunk, amely cáfolná biológiai felsőbbrendűségét. Öröklött faji jellegzetességeinek köszönhetően erősen eltérő helyeken és erősen eltérő körülmények között is kitűntek az őket körülvevő népcsoportok közül, Nincs a modern kultúrának egyetlen ága sem, melyet ne nekik köszönhetnénk. Ahogy a Római Birodalom hanyatlásnak indult, a germánok Itáliába, Galliába és Hispániába küldték a területre új életet vivő elemeiket, melyek meg– mentették ezen országokat a teljes pusztulástól. Noha napjainkra elvésztek a keveredett népességben, a germánok tekinthet6k az úgynevezett latin államok valódi alapítóinak. A politikai és társadalmi életerő kihunyt az eredeti lakosságban; kizárólag a germánok viselkedtek alkotó és teremtő módon. Miután a helybéliek magukba olvasztották a germán megszállókat, a latin kultúra mérhetetlen hanyatlásnak indult, s ezért napjaink Franciaországa, Olaszországa és Spanyolországa a nemzeti elkorcsosulás félreismerhetetlen jeleit viselik magukon.

A javarészt germánok lakta országokban a faj kiválóságának kétséget kizáró bizonyítékára lelhetünk. Az angol és német birodalmak a világ vezető hatalmai, míg a belgák nemrégiben oly módon bizonyították férfias erényeiket, amit örökké megőriznek majd a dalok és történetek.

Svájc és Hollandia neve valósággal egybeforrt a szabadsággal. A skandináv népeket a vikingek és a normannok hősi cselekedetei tették halhatatlanná, kiknek embert és természetet leigázó kalandozásai Szicília napégette partjaitól Grönland gleccserektől szabdalt pusztaságaiig, sőt az óceán innenső partján fekvő Vineland távoli vidékéig terjedtek. Az Egyesült Államok története: a germán faj dicshimnusza, és az is marad, ha még Idejében gátat vetnek az elkorcsosult tömegek beáramlásának ahhoz, hogy megőrizhessék a lakosság nyers karakterét.

A germán elme mesteri, megfontolt és igazságos. Egyetlen más faj sem mutatott a germánéhoz fogható képességet önmaga kormányzására. Jelentőségteljes tény, hogy a germán területek egyetlen négyzethüvelykjét sem uralja senki a helybélieken kívül.

Egy ily pompás fajta megosztottsága, és az őket képviselő tömörülések szövetsége alsóbbrendű idegenekkel olyannyira gyalázatos bűn, hogy a világ joggal szemléli döbbenten az eseményeket. Való igaz, hogy Németország valamelyest tiszteletben tartja a germánok civilizáló küldetését, mégis hagyta, hogy Angliával szembeni irigysége felülkerekedjen intellektuális buzgalmán, és egy becstelen és fölösleges háborúval szakítsa ketté a fajt.

Az angolok és németek egymás vértestvérei, akik egyazon keménykötésű, Wotan-imádó ősöktől származnak, egyazon nyers erényekkel büszkélkedhetnek, és egyazon nemes eszmékért küzdenek. Az egymástól merőben különböző és egymással vetélkedő fajokkal benépesített világban e rettenthetetlen férfiaknak germán testvéreikkel összefogva, egységben kellene megvédeni a civilizációt mindenki ellenében. A germánoknak küldetésük van. Az eljövendő időkben egymás után kell lesújtaniuk a növekvő hatalmú szlávokra és mongolokra, hogy megőrizzék Európa és Amerika számára ama kultúrát, amit ott felépítettek.

Sírnunk épp ezért nem e megdöbbentő fenekedés tényén vagy kiváltó okain érdemes, hanem természetellenes és testvérgyilkos természetén; az emberiség ama egyedül kellően erős ágának önpusztításán, melytől a világ jövőbeni boldogulása függ.

 

Galamb Zoltán fordítása

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre