Olvasószoba
[On Marblehead]
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1923
What wonders now engag’d my ravisht sight,
Mellow and magick in the golden light?
Behold on ev’ry hand the rocky steeps
O’er which the vivid verdure splendid creeps:
Ahead rise bold a train of spectral trees
Whose branches whisper in the evening breeze,
Whilst to the east, o’er crags of sombre dye,
A purple ocean joins th’ aethereal sky.
Here flit the myriad sails, a snowy band,
And here the stately stone-built beacons stand;
Close to the shoar, and pleasing to the gaze,
Fair verdant islands strow the wat’ry ways.
But lo! new marvels gild the ancient air
As o’er the road our eager footsteps fare;
See yonder meadow fring’d with hoary oaks
Whose guardian shade a Druid spell invokes,
And where at night a firefly throng recall
Forgotten years, and witchcraft’s ghoulish pall.
Here at the bend, where, salt and shallow, reach
A cove’s dim waters on a mossy beach,
Behold that gloomy mansion, set about
By titan tree-trunks in daemoniac rout.
Smother’d with shocking ivy, still it rears
Uuncanny walls, and counts two hundred years.
Stranger to sun, immers’d in humid shade,
With willows like vast octopi array’d,
It leers perpetual from the deeps of time,
And mirrors gulphs down which no man may climb.
Upward and on—thus runs our pleasing course,
Each novel turning lovelier than its source;
Meads, groves, and steeps successive charm the soul,
And hint at ev’ry bend a brighter goal.
Ecce! Eureka! What is this that dawns
From the still crest, across the sloping lawns?
What faery glimmer of celestial seas,
And crystal spires that rise from distant leas?
Can a meer earth such beauteous sights contain;
Such marvels deck the dull terrestrial main?
‘Tis sunset’s magick, ‘neath whose kindly spell
All things are true, and all high wonders dwell:
Thus Salem Harbour greets congenial skies,
While Salem’s towers and steeples distant rise.
Entrancing sight! The eye can scarce withdraw
From such a prospect of irradiate awe!
Dim fall the vesper shades, and far behind
The lights of Marblehead of home remind.
Now for the vale, where shadows eldritch wait
To mock the trav’ller with their hints of fate;
The dark’ning skies a thousand stars disclose,
While the lone cotters seek their calm repose.
Again the narrow streets and terrac’d hills,
Where Georgian mem’ry each keen spirit fills:
Black are the winding ways, save for yon gleam
Of fanlight, or yon chequer’d windows beam—
O’er all the town the past unchanging broods,
And Time trips lightly in his mildest moods!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Nymph's Reply to the Modern Business Man, The
Válasz Olive G. Owen versére.
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.