Ad Scribam

0 526

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1920

To Jonathan Hoag, Esq., Aetat LXXXIX. February 10, 1920

 

A health to thee, upon whose silver’d head

The mingled glow of Time and Art is shed;

Whose growing years, now full four score and nine,

In one vast beam of waxing glory shine!

Blessed is he, whose ev’ry hour can shew

Some virtuous effort or Aonian glow;

To such each added day fresh fame imparts,

Whilst mounting age endears him to our hearts:

SCRIBA, for thee a life of deeds well done

A lasting coronet of love hath won!

But tho’ in gratitude we pause to scan

The welcome favour of thy lengthen’d span,

Counting alone reveals Time’s number’d truth,

Since all thy works proclaim eternal youth!

In thy warm heart, with kindly genius sweet,

Life’s golden morn and ripen’d evening meet;

No cynic hardness here bath found a place,

Where bloom perennial ardour, hope, and grace.

In thee the fragrance of forgotten Mays

Revives to bless our colder, drearier days;

Thy busy quill a story’d past recalls,

And with rare magic teaches and enthralls;

Legend and tale of regions far and near

On thy bright page in pleasing pomp appear,

While Nature, by thy hand sublimely drawn,

Yields copious lore of ages here and gone.

Happy the man who thus forever dwells

Close to the secrets that the brooklet tells;

Whose eager ear culls learning from the rose,

And gleans the truths Dionondawa knows;

Hears ev’ry message that the mountain breeze

Brings the high crags or whispers to the trees;

And thro’ whose art, supreme and unimpair’d,

These living wonders with the world are shar’d!

Can hoary Time, whose stern, unyielding rod

Impartial rules the mortal and the god,

Whose deathless might Sardathrion’s tow’rs o’erthrew,

And Babylonia’s matchless splendour slew,

Tell by what art our poet tunes his lays

With nobler beauty thro’ increasing days?

Can we not fancy that the stainless heart

Throbs with the rhythm of Nature’s ev’ry part;

Each light-flown year in closer bonds ally’d,

Till the blest spirit joins the cosmic tide?

Thus the sweet song superior timbre gains,

And with long years achieves sublimer strains;

Blends with the chant of worlds beyond our sight,

And rides the aether in perpetual light:

The singer, one with harmonies of heav’n,

Not age, but youth, by grateful Time is giv’n!

So, SCRIBA, may unnumber’d honours crown

Thy golden years, and swell thy glad renown;

May a kind world spontaneous homage pay,

And ev’ry hearer praise thy potent lay.

Eighty and nine the years that lightly rest

Upon thy brow, by smiling Muses blest;

Yet may we hope that all thy joys before

Are less than what the future holds in store!

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre