To Col. Linkaby Didd

0 545

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1918

Guardian of Democracy

 

While struggling Factions press their rival claims,

And Envy’s tongue our CAESAR’S rule defames;

Whilst lab’ring Virtue pants beneath the weight

Of savage greed, and a divided state,

High o’er the servile crowd see DIDD arise,

To summon exil’d Justice from the skies!

All Hail, Illustrious DIDD! whose honest quill

Hath serv’d us long, and ably serves us still;

Whose lofty mind, from fear and folly free,

Shews us the path to Peace and Liberty:

‘Tis thine to guide us thro’ the fev’rish fight,

And lead us to O’SHAUNESSY and Right!

Freemen, behold! Our civil fabric stands

The bright ideal of the neighb’ring lands;

Firm at the head Imperial CAESAR holds

Enlighten’d pow’r, and all his people moulds;

Obedient Senates bless the learned reign,

And yield their judgment to their monarch’s brain:

The honest commons, aw’d at peril’s brink,

Waive with delight the tedious right to think!

Democracy! thou guardian of the just,

That bend’st the stubborn thinker to the dust;

Thou sweet contemner of the vengeful fray

Which but for thee will sweep the Goth away!

Hail to thy courage, CAESAR, who wouldst dare

The guns to muzzle, and the foe to spare:

Thy theoretic will bids hatred cease,

And without Victory would bring us Peace!

Peace! Lovely Peace! Best blessing to befall!

(I wonder why we went to war at all?)

What tho’ the Cain-mark’d Goth unpunish’d go

If we but banish warfare’s wicked woe?

Let bygones rest—the past is thro’ and done—

Brothers, embrace the dear repentant Hun!

But whilst our fluent CAESAR types his notes,

‘Tis ours to aid his strategy with votes;

Subjects, attend! A mighty monarch pleads

Your suffrage to endorse his regal deeds:

Disloyal he who ventures to debate

A sov’reign’s course—for CAESAR IS THE STATE!

CAESAR, whose soul with equal fire abhors

Ignoble conflict, and mixt metaphors!

Behold O’SHAUNESSY, in pomp array’d,

Intent to bear his royal master aid:

The people’s champion and the Kingdom’s pride,

With whom all Right and Wisdom are ally’d.

‘Tis he that sav’d our state when warfare’s cloud

Hung in the sky, and ev’ry head was bow’d:

His was the hand that gave our legions gold—

(At least, by him the legend thus is told—)

And his the strength that from the money’d clan

Seiz’d ill-got wealth to feed the working-man.

Thrice Virtuous George, who hath the blended good

Of Fox, the Gracchi, Cade, and Robin Hood!

Such is the man our loyal plebs would send

To join the Conscript Fathers as their friend;

A sage whose worth a mighty throng attest—

By Tammany enshrin’d among the best!

Yet there is one (I blush with decent shame

To utter so Republican a name)

Who dares, like Cato, ev’ry King defy,

And seek the Freedom of an age gone by:

How cant thou, COLT, so rashly mock at Fate,

And vie with CAESAR’S chosen candidate?

COLT! Who can name the dark unnumber’d crimes

Thou hast inflicted on the dismal times?

Was it not thou whose false and cruel lips

Deny’d the Goth a payment for his ships?

Fie, hateful traitor; modern Catiline!

A people’s wrath, and Kaiser’s curse, are thine!

O Foe to Labour, whose inhuman mood

Oppos’d the saintly railway brotherhood;

Couldst thou not hear a suff’ring people’s plea,

Nor spoil fair Blackmail of her sanctity?

When CAESAR, last in arms, to battle flew,

Wert thou to him and to his minions true?

Stand forth, betrayer, while thy censures ring—

Thou held’st thy country greater than thy King!

These crimes, indeed, each docile subject knows;

But what new horrors doth our DIDD disclose!

From Nooseneck’s peak unwonted wisdom pours,

And revelation sounds on Seekonk’s shores.

How boils our loyal blood as we behold

The page of sin and treachery unroll’d;

Unending evils strike our anguish’d eyes,

As deeds Republican to sight arise.

‘Ryas COLT that struck the hapless Belgian down;

COLT, who has sought a world’s Imperial crown;

LE BARON COLT, who stretch’d a greedy hand

To clutch the Serbian and the Russian land.

COLT, whose deep plot the lurking U-boats led,

And doom’d each vessel to an ocean bed;

And COLT, who (worse than all his deeds before)

Seduc’d our peaceful nation into war!

But if his crimes against the world be great,

What hath his party heap’d upon our State?

King Philip’s war, Moshassuck’s od’rous rill,

The Cove (which Democrats were forc’d to fill),

The Union Station, ugly to the gaze,

Prepayment cars—the bane of summer days,

The late Grand Trunk (whose brief career was done

Almost before its young life was begun)—

In fact, all pests reveal his workmanship,

From old Sam Gorton down to Spanish Grippe!

Would not these vile atrocities be hid

In darksome silence, but for valiant DIDD?

His voice alone convincing proof conveys,

And lifts O’SHAUNESSY to publick praise:

(For GEORGE, with modesty, hath well conceal’d

Th’ unnumber’d virtues by our DIDD reveal’d.)

A civick crown to him who thus hath shewn

So many truths, to all the world unknown!

Would that I might possess, to deck my song,

The grace of Pope, or Edward Leland Strong;

My humbler genius must attempt in vain

To sing our heroes in a fitting strain.

But skill’d or not, my subject lends me fire

To court the Muses and excite the lyre;

Say what you will, it is not wasted ink

That lauds O’SHAUNESSY and Colonel “LINK”.

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre