Olvasószoba
Power of Wine: A Satire, The
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1914
Spes donare novas largus, amaraque
Curarum eluere efficax.
—Horace.
Hail! gift of Bacchus; red, delicious Wine,
To raise the soul, and ev’ry thought refine;
What blissful transports can thy pow’r impart,
And fill us with Anacreontic Art!
Unhappy man above the beast was plac’d;
Stript of his joys, and with mere Reason grac’d:
Sweet Wine alone his pleasures can restore;
Let him but quaff, and he’s a beast once more!
Say, good Silenus, how the grape inspires
The bashful bard, and fans poetic fires.
The halting quill, inflam’d to vinous rage,
With alcoholic fancies fills the page;
Convivial poets have no need for sense,
If they be gen’rous to their audience!
What sapient speeches fill the tavern hall,
Where smoke and spirits rouse the minds of all!
Here church and state their proper functions learn,
And patriotic hearts their brightest burn.
Yon hoary sage, supported by the bar,
Shews how the Germans should conduct the war,
Whilst others near him teach with brains aglow
The only way to conquer Mexico.
Behold the singer, who with trembling notes
Upon his home and loving parents dotes.
Benignant Wine can all his sorrows quench,
And he forgets his home is the park bench.
Another glass from teasing mem’ry saves
Of grieving parents sent to early graves.
Drink deep, thou pauper, and forget with glee
The ailing wife, and starving family!
Forget their sorrows in the hour’s delight;
To kill the reason is thy vested right.
Down with thee, base Reformer! to disturb
Our happy state, and all our spirits curb.
Tyrannic fool! seek not to interfere
With pers’nal liberty, and lawful cheer.
Reflect, ye fathers, how the fluid speeds.
Your sturdy sons to bold and manly deeds.
The youthful Tom, with Dionysiac might,
Waylaid and robb’d an aged Jew last night,
Whilst reeling Dick, with Bacchic ire possess’d,
Shot down his best beloved friend in jest.
How great the pow’r of Wine to beautify
The manly form, and please th’ exacting eye!
What graceful steps the polish’d drunkard knows!
How sweetly can he in the road repose!
The flaming face, the gently leering stare,
Bespatter’d clothing, and disorder’d hair,
The od’rous breath, and incoherent voice,
All charm our fancy, and increase our joys.
The sparkling Wine, display’d on gentle boards,
A just example to the poor affords:
What man so destitute he cannot gain
A blissful glass to elevate his brain?
Since pride, as proverbs say, precedes a fall,
In Wine we find the greatest boon of all.
By no man let its wonders be deny’d,
But here behold the deadliest foe to pride:
The needy Prince a whining beggar turns,
To ease the thirst that all his body burns.
Come, all ye Bacchanalian train, and sing
The bliss that Wine to fever’d brains can bring.
Rehearse the pleasing forms that oft appear
To him who knows the grape for many a year.
Observe, Sir Drunkard, in the growing gloom,
The nameless things that fill thy shadow’d room:
How bright those eyes with fearful lustre shine!
How smooth these coils about thy limbs entwine!
Rejoice, Silenus! for thy lengthen’d spree
Hath form’d these beauteous comrades just for thee!
Hosts of the Darkness, join our merry throng!
Satan, arise, and pass the cup along!
Laugh, brethren, laugh! for in each flowing bowl
Our band infernal gains a human soul.
Shriek with delight, and writhe in ghoulish mirth;
With ev’ry draught another sin hath birth;
Beat your black wings, and prance with cloven feet;
With hideous rites the friends of Chaos greet!
Minions of Hell, your fiendish tones combine,
And chant in chorus of the Pow’r of Wine!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.