Natikána

Eredeti cím: Nathicana

0 740

Szerző: Howard Phillips Lovecraft–Alfred Galpin • Év: 1927

Zais elkerített kertjében,

Zais ködbeburkolt kertjében,

Ahol fehér naphalot virít,

Az éjfél illatos hírnöke:

Szunnyadnak csendes kristálytavak,

És patakok folynak nesztelen,

Patakok Kathos barlangjaiból,

Hol homályszellemek nyugszanak.

S a patakokon, tavakon át

Hajlanak alabástrom hidak,

Fehér hidak szép faragással

Tündér és démon figurákkal.

Itt haloványan fénylenek

furcsa napok és furcsa bolygók,

S oly különös Bnapis félholdja.

S hol sűrűl az esti félhomály,

Borostyánnal font sáncok állnak.

Lehull Yabon fehér párája

S a ködök kavargásaiban

Látom az isteni Nathicanat,

A koszorús, fehér Nathicanat,

Szépszemű, pírajkú Nathicanat,

Ezüsthangú, édes Nathicanat,

A kedves, szeretett Nathicanat.

Valamikor kedvesem volt ő,

Akkortól, mikor még nem volt idő

S bármit tehettünkYabon alatt

Ott időztünk örökkön örökké

Zais ártatlan gyermekei,

Békében élve az ösvényeken

S békében élve a lugasokban,

Koronánk fehér s szent nephalote.

Mily gyakran úsztunk az alkonyban

virágréteken s hegyeken át

Hol astalthontól fehér minden

A szerény de gyönyörű asthaltontól.

S álmodtunk egy álomvilágban

Mely szépségesebb, mint Aidenn

Mely igazabb, mint az értelem!

Álmodtunk s eonokig szerettünk

Míg eljött Dzannin átkozott kora,

Dzannin démoni, őrült kora,

Mikor nap – s bolygófény vörös lett

S vörösbe öltözött Bnapis holdja,

S vörösen hulltak Yabon párái.

Vörössé vált a virág s a patak,

S a tavak a hidak alatt ,

A csendes hidak rózsaszinben

Izzottak szörnyű tükrözéssel,

Míg a faragott démon s tündérhad

Vad – vörösen bámult az árny mögött.

Megrohant a látomás, a sűrű

Függönyön révülten nézek át,

S látom az isteni Nathicanat,

A tiszta, a fehér Nathicanat,

Szeretett, páratlan Nathicanat.

De egy örvény az őrületben

Elrejti a drága látomást

S kárhozatos, vöröslő vízió

új világot hoz fel elém.

Vörös – sötét feléledt világát,

Melyet életbe hív egy ájulás

Mely ebben most új életre lelt.

Látom a szépség fantomjait

Ragyogó, pokol-fantomjait,

Kik Dzannin bűneit takarják.

Nézem őket végtelen vággyal

Tán szeretni is lehetne őket!

De szemük fényében gonoszság

kegyetlenség és ördögi lét.

Vadabbak, mint Thapron és Latgoz

Kétszer gonoszok álcáik mögött.

S ha jön az éjfél könnyű álma,

Csak akkor jön el Nathicana

A sápadt, szűzi Nathicana

De tűnik röpke pillanatban?

Keresem őt újra és újra,

Keresem Plathotis italával

Melybe Astarte bora vegyül

S melyet fájdalom könnye edzett.

Sóvárgok Zais kertje után;

Zais elveszett kertje után

Hol a fehér nephalot virul,

Az éjfél illatos hírnöke.

Egy végső ital, mely ma készül,

Ital, mely démonoknak kedves,

Tán száműzi a vörös eget,

Mely az ájulásban életre kelt.

Most, most, ha a főzet hibátlan,

Elenyész a vörös őrület,

S kígyólények mély sötétjében

Elkorhadnak béklyó-láncaim.

S Zaisnak kertjei utolszór

Fénylenek kínzó látomásban

S Yabon ködeinek közepén

Vár az isteni Nathicana,

Örök, újra meglelt Nathicana

Kit az életben nem leltem soha.

 

Szegedi Sándor fordítása

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre