Rudis Indigestaque Moles

Eredeti cím: Rudis Indigestaque Moles

0 558

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1923

A Conservative c. lap, látva a legtöbb amatőr irodalmár önelégült érdektelenségét az irodalom és általában az esztétika jelenlegi állapota iránt, gyakorta kifejezte kételkedését, vajon tudják-e mindezek, tisztában vannak-e vele, mi is történik valójában. Az átlagos amatőr cikk, már amikor az olyan titáni méretű témák mellett, mint a politika, a hagyományok, meg a nagy egyéniségek, tud egy kis időt szakítani a témára, szinte egyedülálló abban, ahogyan a múlt kanonikus irodalma és művészete iránti lojalitását hangsúlyozza, s abban a boldog tudatlanságában is, amelyet a jelen és a múlt leselkedő veszélyei iránt mutat. Ilyen cikkeket olvasva azt gondolná az ember, Tennysont meg Longfellow-t még mindig komolyan lehet venni költőként, és hogy atyáink érzelemvilága, változatos szentimentalizmusaik még mindig képesek dalra bírni a Múzsát és megalapozni a jövő művészetét. Egy ultraradikális polgártársunk már jó idővel ezelőtt tiltakozott a rövidlátásnak ezen fajtája ellen; tiltakozása azonban formája és eredete miatt erejét vesztette. A Conservative-tól viszont, mely köztudottan nem szimpatizál semmilyen végletes állásponttal, talán nem lenne teljesen idegen az, hogy a kérdésre újra felhívja a figyelmet.

Tisztában vannak például olvasóink azzal, hogy az utóbbi fél évszázadban a tudományos haladás olyan emberképet, világképet, világegyetem-képet alkotott meg, ami a múlt dicső irodalmának jelentős részét kongóan üressé és nevetségessé teszi? Minden nagy művészetnek igen nagy erejű emberi érzelmeken kell alapulnia – olyanokon, amelyek otthonos ösztönből és szilárd hitből fakadnak. Mivel azonban a tudomány ily jelentősen átalakította képünket a világról, s ebből fakadóan e világról tartott hiedelmeinket is, látnunk kell, hogy az értékek egy fontos elcsúszása játszódik le a szemünk előtt a művészet minden olyan ágában, ahol a hit szerephez jut. A kifinomultabb társaságokban a régi hősiesség, kegyesség, érzelmesség már halott, s még a természetes szépség egyes formáit is fenyegetik. Nem tudjuk pontosan, mennyire komoly ez a fenyegetés, a Conservative pedig őszintén reméli, hogy a veszélyzóna végül is viszonylag kicsi lesz; mindazonáltal megdöbbentő fejleményekre mindenképpen számítanunk kell.

Egyetlen pillantás a Dial magazin novemberi számában található igen komoly eszmecserére T. S. Eliot úr széteső és összefüggéstelen „verséről”, a „Puszta ország”-ról elégséges, hogy a legkevésbé érzékeny olvasónak is képet adjon a dolgok valódi állásáról. Ez a mű különös frázisok, tudós allúziók, idézetek, szleng-kifejezések, általában szövegtöredékek gyakorlatilag értelmetlen összedobálása, melyet (mindegy, hogy szemfényvesztő céllal vagy anélkül) úgy ajánlanak a közönség figyelmébe, mint amit modern elmeállapotunk (mely épp mostanában döbbent rá saját kaotikus jelentéktelenségére és rendszertelenségére) a legmesszebbmenően igazol. Sőt azt látjuk, hogy ez a közönség, vagy legalábbis ennek jelentős része, e nevetséges kutyulmányt el is fogadja fontos és jellegzetes alkotásnak; „felbecsülhetetlen jelentőségű vers”, ahogy egyik támogatója mondotta.

Hogy a helyzetet a tehető legalapvetőbb vonalaira egyszerűsítsük, azt mondhatnánk: az emberiség hirtelen felfedezte, hogy minden emelkedett érzelme, értéke, vágya nem más, mint illúzió, melyet az egyes lélekben végbemenő pszichológiai folyamatok okoznak – s a végtelen és céltalan világegyetemben mindezek egyáltalán semmilyen jelentéssel nem bírnak, Felfedezte, hogy legtöbb cselekedete is olyan rejtett okok következménye, amelyek igen távol állnak azoktól, melyeket eladdig a hagyomány szentesített; és hogy úgynevezett „lelke” nem más, mint (ahogyan egy kritikus mondja) mindenféle kacat rendszertelen összevisszasága. Miután pedig mindezeket felfedezte, az emberiség nem tudja, mihez is kezdjen; így hát megteremti az analitikus vizsgálódás, a káosz, az ironikus ellentétek irodalmát.

Mi lesz a következmény? Nos, azt még nem tudjuk megmondani; az azonban bizonyos, hogy a jól informáltak világában igen nagy változások várhatóak. Az európai kultúra elérte az alexandriai-szerű elgyengülés fokát, és ezért valószínű, hogy nem számíthatunk semmi jobbra, mint a meddő intellektualizmus széttartó irányzatainak felemelkedésére, és formátlan, szenvedélyes művészetre, amely törékeny érzelmek he1yett inkább az elsődleges ösztönöket részesíti előnyben. Mindenfajta érzelem aprólékos elemzést kap majd, és nevetségessé válik; az ösztönöket dicsőíteni fogják, tobzódnak bennük, A művészet minden reménye tehát paradox módon abban áll, hátha az eljövendő nemzedékek nem lesznek majd túl jól informáltak – így talán képesek lesznek legalább arra, hogy a tudatosságnak mesterséges határokat szabjanak, és élvezzék a hagyományos témák és képek bizonyos könnyed ismétlődéseit és variációit, olyan képekéit és témákéit, melyeknek szépsége és légies vonzereje a jó ízlés számára sosem fog elhanyagolhatóvá válni. Aligha lehetséges például, hogy ne lássuk szépnek a holdfényt egy márvány templomhomlokzaton, vagy a tavaszi szürkületet a vén kert fái alatt. A burzsoá és plebejus irodalom persze törés nélkül folytatódni fog; hiszen a nagy többség gondolkodását csak nagyon ritkán zavarják meg a haladás finomságai. A sok Edgar A. Guest1 aggályok nélkül megmaradhat jelentéktelen piacán. Történelmi távlatokban viszont csakis magasabb rétegei alapján alkothatunk ítéletet egy korszak irodalmáról, a népi vagy balladai esztétika folyamatos fennmaradása tehát nem meghatározó szempont ennek az ítéletnek problematikájában. Milyen érdekes megjegyezni, hogy még sosem távolodott el egymástól ennyire a népszerű és a kifinomult irodalom, mint korunkban.

Mindeközben azonban az is egyedülálló, hogy a jelenlegi zűrzavarnak oly kevés visszhangja jutott el az amatőr újságírás berkeibe. Hát örökre zárkózzunk kényelmes celláinkba a Milton- és Wordsworthköteteinkkel, és soha többé ne halijuk a Les Mouches Fantastiques zavaró zümmögését? A Conservative is kíváncsi, mit gondolnak az amatőr szerzők és szerkesztők a „Puszta ország”-ról és bizarr párhuzamairól.

Nagy Gergely fordítása

 

1 Edgar Albert Guest (1881-1959), Brit-amerikai költő, publicista [A ford.]

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre