Vers Libre Epidemic, The

0 500

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1917

The alarming prevalence in contemporary periodicals of “poetry” without shape, wit, or artistic beauty, has caused no little alarm amongst the true friends of verse, and has given rise to the apprehension that the Aonian art has entered upon a definite phase of decadence. It is the belief of The Conservative, however, that the situation is more complex and less basically menacing than it appears from superficial indications.

It must be remembered that despite the kinship between human fancy and its mode of expression, there is a sharp distinction betwixt radicalism of thought and ideals, and mere radicalism of form; and that while the most notorious specimens of free verse represent complete chaos both of sense and of structure, the majority of that which gains admission to reputable magazines is decadent only in technique. The poetical fraternity have a new plaything, and all must needs have their hour of sport with it; but the better sort of bards possess too much inherent good taste and sanity to wander too far afield. They will soon be writing real verse by accident, in spite of themselves, for they cannot defeat the natural laws of rhythm in poetical expression. Even now, the work of these poets is replete with occasional reactions to normal rhyme and rational metre. Our fellow-amateur Mrs. Renshaw, a superlatively good poet despite radical theories, has recently composed a piece of apparent vers libre which is really a well-defined iambic composition with variation in the length of the lines. The innate poet has unwittingly triumphed over the radical theorist! We may, then, safely trust to time to bring the really gifted experimenters within the fold again.

The second or wholly erratic school of free poets is that represented by Amy Lowell at her worst; a motley horde of hysterical and half-witted rhapsodists whose basic principle is the recording of their momentary moods and psychopathic phenomena in whatever amorphous and meaningless phrases may come to their tongues or pens at the moment of inspirational (or epileptic) seizure. These pitiful creatures are naturally subdivided into various types and schools, each professing certain “artistic” principles based on the analogy of poetic thought to other aesthetic sources such as form, sound, motion, and colour; but they are fundamentally similar in their utter want of a sense of proportion and of proportionate values. Their complete rejection of the intellectual (an element which they cannot possess to any great extent) is their undoing. Each writes down the sounds or symbols of sounds which drift through his head without the slightest care or knowledge that they may be understood by any other head. The type of impression they receive and record is abnormal, and cannot be transmitted to persons of normal psychology; wherefore there is no true art or even the rudiments of artistic impulse in their effusions. These radicals are animated by mental or emotional processes other than poetic. They are not in any sense poets, and their work, being wholly alien to poetry, cannot be cited as an indication of poetical decadence. It is rather a type of intellectual and aesthetic decadence of which vers libre is only one manifestation. It is the decadence which produces “futurist” music and “cubist” painting and sculpture.
If concrete examples of the two sorts of unmetrical verse—the really poetical and the distinctly abnormal—be needed to illustrate their difference, the reader may compare Richard Aldington’s “Inarticulate Grief” (The Poetry Review, August, 1916) with the following bit of sober nonsense, written by one of the so-called “Spectrists” without any idea of humour, but found by The Conservative in one of the whimsical paragraphs of a New York “colyum conductor”; where its complete ridiculousness and irrationality recommended it for citation. Mr. Aldington is a poet of genuine depth and feeling despite his awkward medium; the reader may judge of the following without aid of critic or commentator:

 

Her soul was freckled
Like the bald head
Of a jaundiced Jewish banker.
Her fair and featurous face
Writhed like
An Albino boa-constrictor.
She thought she resembled the Mona Lisa.
This demonstrates the futility of thinking.

 

And the futility of accepting the chronic free „poets” as serious factors in the literary situation today!

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre