Veteropinguis Redivivus

0 554

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1930?

1. Veteropinguis Redivivus: A Poem

 

Let the sad cypress and the yew

‘Neath bays and myrtle sink from view,

   And to oblivion fly;

For lying Rumour’s pow’r is riv’n,

As from a mythic grave is giv’n

   A form too tough to die.

 

An ear or nose, by Nature’s law,

The fates of warfare well may chaw;

   What oak’s too strong to bend?

But not so easy does the fire

Of ninefold feline life expire,

   And in dull embers end!

 

Hail to the rustick batter’d form

That stoutly weathers ev’ry storm

   And howls triumphant still!

Tho’ yet unskill’d in elder ways,

And alien to the chimney’s maze,

   Thou spurnst the clutch of ill!

 

Long may the placid twelvemonths glide

With thee a-trotting by our side,

   Terror of neighb’ring rats!

May Time preserve thee hale and old,

Thy fur and heart alike of gold—

   Dean of the Pack—Old Fats!

 

2.

 

Our sadden’d orbs o’erflow with pensive brine,

   And linger on the vacant hearthside space,

For gentle Pettie, seiz’d with a decline,

   Will nevermore display his polisht grace.

 

That golden soul, too delicate for earth,

   Mourn’d for old Printer’s counsel, calm and wise;

And sick’ning at the unaccustom’d dearth,

   Follow’d his lov’d preceptor to the skies.

 

3.

 

Underneath this ferreous bowl

Lyes the matron we extol;

Pettie’s sister, Marcelle’s mother.

Death, ere thou hast kill’d another

Wise and good as this lost kit,

Time will pause a Little Bit.

 

4.

 

Donald, since last you met my aged eyes

It seems you have increas’d somewhat in size:

What alien sire can thus have summon’d up

A tow’ring monster from a sportive pup?

Once I’d have said, a china-shatt’ring Taurus—

But now, I swear it was a brontosaurus!

 

5.

 

A health to the train that unflagging uphold

The traditions bequeath’d by Bubastis of old:

Old Fats—in whose roughness lies many a charm;

And the Prince whose proud ermine no clawing can harm;

Lithe Tardee, the scourge of each mouse-hole and glade;

Marcelle, whom a thousand bold Toms serenade;

And last but not hindmost there floats on the tide

Light, oöphagous Corky, the future’s young pride!

 

6.

 

To this calm spot where many a slab and urn

   Attests the shortness of our mortal span,

For pensive meditation I return,

   Pond’ring the woes of Heav’n’s terrestrial plan.

 

On ev’ry hand memorial blossoms bloom,

   But sadder than the saddest of them all

Is one press’d petal from a distant tomb,

   That can old PRINTER’S lov’d grey form recall.

 

7.

 

STITCHIE, tho’ eye and ear

   For you be going under,

May this but keep you clear

   Of waxing flash and thunder!

 

With worth that flouts decay,

   Tho’ sight and sound be jaded,

You face the close of day—

   A gentleman unfaded!

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre