Primavera

0 512

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1925

There is wonder on land and billow,

   And a strangeness in bough and vein,

For the brook or the budded willow

   Feel the Presence walking again.

It has come in the olden fashion,

   As the tritest of lutes have sung,

But it carries the olden passion

   That can never be aught but young.

 

There are whispers from groves auroral

   To blood half-afraid to hear,

While the evening star’s faint choral

   Is an ecstasy touch’d with fear.

And at night where the hill-wraiths rally

   Glows the far Walpurgis flame,

Which the lonely swain in the valley

   Beholds, tho’ he dare not name.

 

And in every wild breeze falling

   Out of spaces beyond the sky,

There are ancient voices calling

   To regions remote and high;

To the gardens of elfin glory

   That lie o’er the purple seas,

And mansions of dream and story

   From childhood memories.

 

I am call’d where the still dawns glitter

   On pastures and furrow’d crests,

And the thrush and the wood-lark twitter

   Low over their brookside nests;

Where the smoke of the cottage hovers,

   And the elm-buds promise their shade,

And a carpet of new green covers

   The floor of the forest glade.

 

I am call’d where the vales are dreaming

   In golden, celestial light,

With the gables of castles gleaming,

   And village roofs steep and bright;

With distant spires set slimly

   Over tangles of twining boughs,

And a ribbon of river seen dimly

   Thro’ fields that the farmer ploughs.

 

I am call’d where a twilight ocean

   Laps the piers of an ancient town,

And dream-ships in ghostly motion

   Ride at anchor up and down;

Where sea-lanes narrow and bending

   Climb steep thro’ the fragrant gloom

Of chimneys and gambrels blending

   With orchard branches in bloom.

 

And when o’er the waves enchanted

   The moon and the stars appear,

I am haunted—haunted—haunted

   By dreams of a mystic year;

Of a year long lost in the dawning,

   When the planets were vague and pale,

And the chasms of space were yawning

   To vistas that fade and fail.

 

I am haunted by recollections

   Of lands that were not of earth,

Of places where mad perfections

   In horror were brought to birth;

Where pylons of onyx mounted

   To heavens with fire embower’d,

And turrets and domes uncounted

   O’er the terrac’d torrents tower’d.

 

I am call’d to these reachless regions

   In tones that are old and known,

By a chorus of phantom legions

   That must have been once my own—

But the spell is a charm swift fleeting,

   And the earth has a potent thrall,

So I never have known the freeing,

   Or heeded the springtime’s call.

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre