Olvasószoba
Damon and Lycë
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1923
Where bright Cephissus murm’ring flows
Beside the templed Academe,
Proud Lyce reign’d with cheeks of rose,
And eyes that sham’d the sparkling stream.
A pleasing glance the fair possesst,
And hair that wav’d in nice array;
The trim small foot, the snowy breast,
All charms confirm’d her conscious sway.
But not to honest dreams of love
Her liquorish fancy oft inclin’d,
For with a heart dispos’d to rove,
She look’d for joys of briefer kind.
No sage too grave, no youth too good,
Her greedy melting look to gain;
She lur’d, and left in changeful mood,
Unheeding all th’ inflicted pain.
Wise Agathon had borne her lust,
And broken Straton knew her fire;
Scholars and saints crush’d down to dust
To slake her goatish quick desire.
So tho’ her ruthless acts she hid
In specious cant of sentiment,
Erinys reckon’d what she did,
And not her words of smooth intent.
‘Twas thus when to these garden shades
Young DAMON bent his easy course;
Slim idol of th’ assembled maids,
And master of all wisdom’s force.
‘Twere trite to paint the mingled charms
That set the boy above the crowd;
The godlike height, the muscled arms,
The noble features, fair and proud.
Such graces every poet limns
Who to Apollo tunes his song,
And such a mind wakes all the hymns
That to Athena’s praise belong.
Hot Lyce look’d, and burst to flame,
Enraptur’d with the grace she saw;
Nor did she stay her brutish aim
To blast the mind that rous’d her awe.
Forthwith, her lovers half-dismiss’d,
The fickle wench her plan matur’d;
And with pretended shyness kiss’d
The budding boy she wou’d have lur’d.
Alas for fickle shameless sport!
Not yet have all the gods forborne
To offer wisdom’s safe resort
To lambs they fain wou’d save unshorn.
For comely DAMON’S boyish face
A sharpen’d cynick brain conceal’d,
So that in but a little space
He saw each base design reveal’d.
Each false-drawn sigh he smiling heard,
And feign’d to answer ev’ry kiss;
Yet still with cunning art deferr’d
The moment of expected bliss.
Amongst the garden’s learned few
Was Nea, sweet ancestral friend,
Whose father DAMON’s father knew
In ties of fealty without end.
To this pure maid he spoke betimes,
And told what she already guess’d;
Still more knew she of Lyce’s crimes,
Nor was she slow to name the rest.
Now DAMON, nerv’d to pay at last
This swine-soul’d Circe for the woe
She had on all her lovers cast,
Resolv’d upon a mortal blow.
Down on bright DAMON’S Chian farm
Liv’d Glaber, young but dull of soul,
Who mirror’d DAMON’S outward charm
But lack’d the fire that crown’d the whole.
A shrill-voic’d slave, whose mother’s eyes
Young DAMON’S kin had lov’d to praise;
Whom art had made a greater prize
By methods known to ancient days.
This beauteous lad sharp DAMON brought
To share his villa on the plain;
And sure, they seem’d in one mould wrought,
Tho’ Glaber had an idiot’s brain.
Kept close conceal’d, the idiot slave
On DAMON’S banquet-leavings far’d;
Or sav’ry scraps that Nea gave,
For she alone the secret shar’d.
Then one soft evening Lyce’s arms
About young DAMON slyly crept,
And he agreed to sing her charms
That very night before he slept.
His dog he chain’d far from the gate,
And just ajar he set his door;
Then, leaving Glaber couch’d in state,
His Nea to the priest he bore.
Ionian bards have sweetly told
The joys his afterlife contain’d,
For fifty precious years unroll’d
Where love with him and Nea reign’d.
A sourer Muse in whisper’d tone
Recounts the fate that Lyce knew,
But Dian smiles upon her throne
To see a trollop get her due.
Poor Glaber’s face was scratch’d and torn
When he his kindly master found,
Whilst Lyce fretted all forlorn,
Her pride destroy’d with such a wound.
And when she sought Leucadia’s cliff,
With Sapphic death to purge her sin,
‘Tis said an hundred lovers’ grief
Was temper’d with a wry-fac’d grin.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.