Lines for Poets' Night at the Scribblers' Club

0 535

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1923

Cleveland, Octr. 13, 1923

 

A night for poets! send us, pow’rs above,

A proper moon to light Aonia’s grove!

What’s that—you tell me by the almanack

It sets at eight? I’ll take my pleading back!

Sure, there’s no need for sun or moon to shine

Where wit and genius here in numbers join!

Pox on ‘t, what luck! must I be helpless bound

To languish distant from the genial sound;

Chain’d to my hearth, whilst Erie’s templed shore

Throbs to the tones that burning lutes outpour?

Such was the Fates’ decree—but Gad! I’ll beat ‘em,

And send my spirit in your midst to cheat ‘em!

 

Friends, Scribblers, Bards! excuse my Doric strains,

And rustic couplets coarse as clanking chains:

Awkward, unpolish’d, left from former times,

I come to praise, not emulate, your rhymes!

Unstudy’d zeal my ancient bosom fires,

And all my fancy kindles at your lyres.

How shall I name ye, whose commingled art

Tonight as one vast chorus charms the heart?

Some are old friends, yet in your waxing band

I spy new faces, bright on ev’ry hand:

‘Zounds! but the Muse engulfs us ere we know it,

And all the town but me is grown a poet!

 

Yet one there is, whose radiant visage beams

With the rapt glow of more than common dreams;

Whose eyes are mellow with a prophet’s light,

And wide and wise from many a cryptic sight;

Whose voice the gods a crystal song have made,

Whose thoughts are fauns from Tempe’s arbours stray’d:

Hail to thee, LOVEMAN, ev’ry Scribbler’s pride,

And soon to conquer all the world outside!

 

LOVEMAN, what throat but sings thee without end?—

The Delian minstrel and the loyal friend;

Adorn’d with gifts that might a monarch thrill

With vaulting pride, yet kind and modest still!

Set to thy praise, Invention hangs her head,

And warm Sincerity descants instead!

To thee, blest bard, the greenest bays belong—

Scanty enough for thy Saturnian song!

Thy soul it is, that down the ages leads

Untarnish’d hymns from Atlantean meads.

Thou, thou alone hast heard the piteous cry

Of bury’d gods that ‘neath the mountains lie;

Deserted gods that in far caverns weep,

Or haunt their sunken temples in the deep:

‘Tis thine to know, and knowing keep ablaze

Their exil’d altars thro’ ungrateful days:

Thine to aspire—till Pan, once more releas’d,

Shall bless his fellow and exalt his priest!

Bright as the noons that o’er th’ Aegean wave

To inland fanes a godlike splendour gave,

Thy chords ecstatic light the years behind,

And bring those fanes and noondays back to mind!

For thee no broken columns strow the plain,

Whose wizard song restores them fresh again:

Palace and temple, plinth and colonnade;

Ewer of gold, goblet of carven jade;

Wing’d brazen lion, sphinx of diorite,

And marble faun, an ode of living light;

Ionian moonbeams, bow’rs of Naxian vines,

Weird trains of Maenads, drunk with Thasian wines,

Rites that the gods themselves half fear’d to see,

And fever’d pomps of Phrygian sorcery;

Vistas of cities in the sunset clouds,

Black halls of Pharaohs in their nighted shrouds;

All that had pow’r to lift the mortal soul,

Maim’d on the rack of Time, thou giv’st us whole!

 

I pause abrupt, bewilder’d by the beam

Of lucent loveliness from such a theme.

Forgive, ye throng, the doting partial eye

That plucks your chief, and seems to pass ye by—

All I include, and split me! who can pray

A loftier symbol than our LOVEMAN’S lay?

A poets’ night! egad, with so much splendour

I vow the title is a rank pretender!

Rather a poets’ cresset, where as one,

Your joint aurora shames the midnight sun!

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre