Olvasószoba
Plaster-All
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1922
(Apologies to “Pastorale” of Mr. Crane in the Dial.)
1
I, who live
In the fourth dimension
On the third story
Of a not-unfashionable house
In a fashionable neighbourhood,
With pictures of Bill Sommer hung on the wall,
And an occasional one by myself—
That one, the woman’s uplifted face, for instance—
My best, I think,
A miraculous stroke,
Unthinkingly executed;
But Willy Lescaze liked it. . .
Lescaze . . . smearing the butter on one’s bread
With the supreme unction
Of a third-rate director
Of a fourth-rate playhouse,
Discoursing the pros and cons of art,
Somewhere in a bookshop in the Taylor Arcade,
Smiling to the ladies with bobbed hair
And occasionally to the gentlemen—
How I hate that type!
Hate it—hate it,
With the consistance of a hard substance,
Despising a piece of fluidity!
2
Yes, I know
Most of the Spittle Review crowd,
But something,
Money, no doubt,
Drew me to Cleveland,
To the home of Crane’s Candies,
Mary Garden Chocolates,
And Laukhuff’s Bookshop.
Here it was,
That in the light of an interpreter,
Soon I met and succeeded
In surrounding myself
With a few of the Intelligentsia
That Cleveland affords,
Loveman, Sommer, Lescaze, Hatfield, Guenther. . . .
But Loveman
Left the fold early—pity, yes!
I might have made much of him,
In spite of his Hebraism,
Which (sibilantly whispered)
I did not recognize,
Even on my mother’s hearsay—
But there was much of the rebel,
Inborn and instinctive,
(As in all Jews)
In Loveman,
And so, after a perfectly wild argument
With him one lovely night, late July,
With the syringas in full blossom
On 115th Street,
We parted
To meet no more—at least as friends.
3
And so,
Realizing, after all,
As I did, and so many before me,
Maxwell Bodenheim, T. S. Eliot, Margaret Anderson, Sherwood Anderson (No relations!), James Joyce, Ezra Pound,
And how many others,
Even less than myself,
That what it all amounts to,
In life, as in literature—
Is form.
Not emotion, not poetry, not beauty,
But the hard, visible outline.
Dave Gordon
(I can hardly control myself when I think of him!)
Asserted to Loveman,
Which in a fit of epilepsy, apoplexy or delirium,
Loveman seconded;
That my work—my own—my own,
Was a shade of T. S. Eliot’s, who was a shade
Of Jules Laforgue!
Ridiculous! Stupid! Ridiculous!
Men of genius
Are all derivative.
Shakspere, for instance,
Has even as much influenced
Internally as externally,
T. S. Eliot.
4
The wind wails
Around the corner of Euclid and 115th St.,
The trees shiver
Like brass, or cymbals of some such metal,
It rains and then it ceases,
But I, seated on my Aztec carpets,
And playing Debussy
On the wheezy Victrola,
(What Rhythms! What Rhythms!)
Conjure for myself
An entire world,
Made of myself, by myself, for myself!
Knowing myself
To be myself.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.