Voice, The

0 548

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1920

On distant hills the murmur first is heard,

Faint as the pipings of a snow-chill’d bird;

Down melting slopes soft echoes bear the cry

To vales and woods that yet enmantled lie.

At night the stars with milder lustre shine,

And thro’ the deeps convey th’ auspicious sign;

From all the land a mystic vapour springs,

While by the op’ning rill a presence sings;

Majestic trees unspoken calls avow,

And subtle juices fill each tingling bough:

Heaven and earth attend the rising lay,

And own, in Pan, a greater pow’r than they.

 

Poor timid souls, who tediously have said

From pen and pulpit, “Mighty Pan is dead!”

Dull’d with the darkness of a mystic creed,

They see the truth, but seeing fail to read.

For them in vain the vernal breezes stir;

Northward in vain the feather’d wand’rers whir;

Deaf with their doctrines, blind with their belief,

Amid such joys they whine in pious grief.

But yesterday within a willow’d dell

I heard the fauns their precious secrets tell;

In melting streams I saw the naiads wake,

And spy’d a satyr in the budding brake.

Sweet at the dusk, beneath young moonbeams dim,

All the wild scene inton’d a pagan hymn;

The mountains sang, as from their snowy shrouds

They sprang in loveliness to greet the clouds;

The plains responded, as they cast aside

The graceless garments of the wintertide.

Groves sway’d in music, and the dryad throng

Join’d with the bubbling fountain’s liquid song;

While far away the never-silent sea

Added the notes it learn’d in Arcady.

But hark! o’er ev’ry voice that softly blends,

A deeper note, a wilder hymn, ascends.

westward from shores where broken columns lie,

A call of antique beauty rides the sky:

O thou whose soul th’ eternal past recalls,

Whose eyes can pierce the present’s sombre walls,

Rememb’rest still the prophecy of old

That annual rings in syrinx-tones of gold—

Rememb’rest thou the promise of the morn,

The swelling tide of ecstasies reborn?

Once more Maenalian winds shall fan thy cheek,

And sea-borne voices from Arcadia speak;

Once more thine eyes upon the wat’ry plain

Shall glimpse old Nereus and his green-hair’d train;

Thee once again upon the sylvan steep

An Oread band shall gently sing to sleep;

And to thy sight, where ferny forest lies,

Fair forms thro’ immemorial years shall rise.

The accents ceas’d—and as I glanc’d around,

I drank the odours of the spongy ground;

From peak and vale mysterious sounds convey’d

Some potent message to the deep’ning shade;

The sinking moon unusual shadows threw,

And formless beings rov’d the spangled blue;

On ev’ry hand strange mem’ries fill’d the air—

I look’d for landmarks, and they were not there.

Yon outrag’d hill, by stack and chimney crown’d,

Loom’d from the past, a grassy virgin mound;

And by the stream where noisy paddles turn,

I saw a bearded god with flowing urn.

From raptur’d eyes the veil of ages fell;

Again I view’d the old familiar dell,

While round my form a saltant, shadowy choir

Sang of great Pan, and beauty’s smould’ring fire.

List’ning, I learn’d each long-forgotten truth

Of gods and men, and sempiternal youth;

And cry’d with joy to know that man’s mad day

Is brief, whilst Pan shall never pass away!

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre