Olvasószoba
Monody on the Late King Alcohol
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1919
Thro’ Naxian groves the doleful dirge resounds,
And echoes sad on Nysa’s distant bounds;
A with’ring wreath Lyaeus’ brow entwines,
While grapes hang listless from the anxious vines;
Whence the sharp grief that bows each ivy’d head?
The Maenads answer—”Alcohol is dead!”
Lamented King! stern foe to ev’ry care,
Friend of the weak, and bright’ner of despair;
Whose godlike pow’r, the legacy of Jove,
To heights of wit the leanest mind could move:
Without the aid of thy divine pretence,
How may poor Dulness masquerade as sense?
Those throngs that once at many a tavern bar
Solv’d the hard knots of statecraft near and far,
In sorrow languish by the wat’ry bier
Of him who gave them all their sapient cheer:
Alone they mourn their absent show of brain,
Reveal’d as clowns of Folly’s thoughtless train!
Equal the tribute which those weepers pay
Who haunt the clubroom and the cabaret;
Each genial pleasure, once so bright to view,
Appears in raiment of less roseate hue:
Less are the jokes, the nonsense, and the laughter—
And less the headaches of the morning after!
Saddest of all that cluster round the tomb
(Three sister Fiends of Cithaeronian gloom),
See Crime, Pain, Poverty, the ether rend
With howls Sabazian at their master’s end.
Vice, Vileness, Violence, in chorus pray
And fret aloud at their diminish’d sway:
While skulking Licence wails in pensive key,
No more allow’d the dress of Liberty.
Mark yonder thyrsus of the ruddy god
Lose all its leaves, and turn a useful rod;
Behold Silenus throw his wine-skin down,
And sober seek to win a new renown:
Dark are the times for Evil’s wide domain
When to such might grows tyrant Virtue’s reign!
Thou, Alcohol, wert Darkness’ friend indeed,
And mourning Satyrs sound the dismal reed;
Taygetus repeats the gen’ral woe,
Whilst Charon grumbles in the gulf below:
Alas! they cry, that to so dire an end
The once almighty monarch should descend!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.