Olvasószoba
To Delia, Avoiding Damon
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1918
The old Bard Tityrus addresseth a Beautiful Perverse Nymph on behalf of his young Amorous Friend Damon, ending with a Threat of Satire if the Maid prove not kind to the youth.
Wherefore, cruel nymph, dost fly
When thy Damon draweth nigh?
O’er the plain thy timid feet
Trip in fawn-like coy retreat;
Raven tresses stream behind,
Toss’d and tumbled in the wind.
Eyes of azure, bright and clear,
Shine with mingled scorn and fear:
Foolish maid, thy haste forego—
Why should Damon fright thee so?
Fear’st thou he pursues to slay,
Like some sylvan beast of prey;
Deem’st thou he would track thee down
Like some low-born rural clown?
Stupid fair! observe the grace
Glowing in yon manly face;
Tender features that proclaim
Lofty thoughts and noble name:
Mark each sigh that speaks the truth—
Canst thou still distrust the youth?
Thus did Peneus’ daughter run
From the young god of the sun,
Losing all the joys of love
As a laurel of the grove.
Tell me, girl, wouldst rather be
Happy bride or listless tree?
Ponder long on Daphne’s fate,
Lest thou rue thy choice too late.
Wilful child, why hold thy charms
From thy Damon’s ardent arms?
When the part is not o’erplay’d,
Shyness well becomes a maid;
Yet I fear it is with thee
But a cloak for cruelty;
Art thou so unkind and vain
That thou sport’st with Damon’s pain?
Shame upon thee, if thou art
Such a nymph without a heart!
Why not spare a glance or kiss—
Would it bankrupt thee in bliss?
Anaxarete the fair
Drove her Iphis to despair;
Scorn’d and mock’d, in death he found
Blissful balm to heal his wound:
Yet he perish’d not alone,
For the maid was turn’d to stone!
Wouldst thou, girl, tread o’er her path,
Tempting Venus’ rightful wrath?
Senseless creature! thus to scorn
One to wit and glory born;
Future times with proud acclaim
Shall revere thy Damon’s name:
If thou prove not his, thy lot
Bleak shall be—thy name forgot!
Cease thy flight, unreas’ning one,
Let the genial rites be done;
Take a lesson from the past—
Atalanta wed at last!
Raven locks with myrtle bind,
Learn to favour and be kind!
For the sea-born goddess send;
Bid the fervid boy attend,
Whilst each Grace, with loosen’d zone,
Hails the feasting as her own.
Damon shall, with gen’rous pride,
Sing the virtues of his bride,
Shaming in his tuneful fire
Old Amphion’s golden lyre.
Such awaits thee, winsome miss,
If thou wilt accept the bliss!
But shouldst thou still cruel prove,
And reject the proffer’d love,
Think not that the Gods will smile
On thy vanity and guile.
Damon will to Lyce turn,
And for Lyce only burn,
Whilst my Muse, young Damon’s friend,
Shall her spleen in satire spend.
If thou pain’st at the tender youth,
Do not look to me for ruth:
Nymph, beware! be not too bold—
Mind Archilochus of old!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.