Providence Amateur Press Club (Deceased) to the Athenaeum Club of Journalism

0 518

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1916

Hail! letter’d Bards, whose “voice from out the tomb”

Proclaims your progress and your coming bloom;

Whose solemn conclave speaks your good intent,

And shews your hours of leisure wisely spent:

Your card fraternal we with joy peruse,

Nor hide our pleasure at your cheering news.

‘Tis yours, skill’d literati, to excite

The modest Muse, and scale th’ Aonian height;

With art the Heliconian steed to tame,

And thrill Parnassus with your rising fame;

The bounding line and soaring verse to trace,

Till all the Nine confess an humbler pace.

In prose, in rhyme, in fiction, and in fact,

You teach our scribblers how to write and act!

What can we say, who on Rhode Island’s shore

Were once a club, but are a club no more;

Whose puny petals ne’er to bloom unclos’d,

Nor on Pierus’ sacred slopes repos’d:

Who stand apart, disorganis’d and weak,

With naught save one Conservative to speak?

Rent by the scythe of all-destroying Time,

We hide our sorrow and chagrin in rhyme!

To ye, industrious train, we fain would preach

The potent press, and circulated speech;

Save not your grace for mutual sight alone,

But make your products to your fellows known:

Of thought be gen’rous, and of words be free,

And let your flow’rs adorn a larger tree.

Rest not while only Harvey is delighted,

But blossom gaily o’er the whole United!

Arise, sweet Dempesy, whose trochaic line

No flaws obstruct, nor faulty rhymes confine;

Who rivals Romeo with his Song of Love,

And carols, flute-like, thro’ the Paphian grove:

Enlarge thy audience, and diffuse thy lays;

With wider field, enjoy a wider praise!

Thou too, apt Thompson, whose dactylic flow

Recites a poet’s and a Flivver’s woe:

To ampler spheres thy well-turn’d stanzas fit,

And grow a very Hudibras in wit!

How fares skill’d Bradley, lately lab’ring hard

At once to be an editor and bard?

In Rudyard’s style thy virile thoughts repeat,

And close by Hippocrene take thy seat!

Nor is the Muse reluctant to declare

The myriad talents of the letter’d fair;

Let authorship and editorial fame

In lib’ral measure grace a Wilbur’s name.

Let Mistress Fairfield’s head sustain the crown

Of polish’d prose, and narrative renown;

Let each the promptings of the Nine attend,

And ev’ry damsel prove the Muses’ friend.

Now the learn’d chief, to all the crystal spring

Of prose and numbers, Heav’nly Goddess, sing!

Sing the keen mind that shap’d the course of youth,

And warm’d their love for beauty and for truth;

From buds to blossoms rear’d the aspiring band,

And rul’d the rising train with gentle hand;

School’d the young author in his careful art,

And taught the poet how to reach the heart;

Kind source of Knowledge—naught can stay or balk her—

Sing, Heav’nly Muse, the praise of Mistress Stalker!

 

Thus ends the bard (if bard indeed be he

Who writes mere rhyme, and fails at poesy).

His task is onerous, for here’s the rub—

One pen must represent a vanish’d club!

Your kind indulgence for his faults he pleads,

And begs you judge his spirit, not his deeds!

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre