Content

0 570

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1916

An Epistle to RHEINHART KLEINER, Esq., Poet-Laureate, and Author of “Another Endless Day”.

 

Beatus ille qui procul negotiis,

   Ut prisca gens mortalium,

Paterna rura bubus exercet suis.

   —HORACE.

 

KLEINER! in whose quick pulses wildly beat

The youths ambition, and the lyrist’s heat,

Whose questing spirit scorns our lowly flights,

And dares the heavens for sublimer heights:

If passion’s force will grant an hour’s relief,

Attend a calmer song, nor nurse thy grief.

What is true bliss? Must mortals ever yearn

For stars beyond their reach, and vainly burn;

Must suff’ring man, impatient, seek to scale

Forbidden steeps, where sharper pangs prevail?

Alas for him who chafes at soothing ease,

And cries for fever’d joys and pains to please:

They please a moment, but the pleasure flies,

And the rack’d soul, a prey to passion, dies.

Away, false lures! and let my spirit roam

O’er sweet Arcadia, and the rural home;

Let my sad heart with no new sorrow bleed,

But rest content in Morven’s mossy mead.

Wild thoughts and vain ambitions circle near,

Whilst I, at peace, the abbey chimings hear.

Loud shakes the surge of Life’s unquiet sea,

Yet smooth the stream that laves the rustic lea.

Let others feel the world’s destroying thrill,

As ’midst the kine I haunt the verdant hill.

Rise, radiant sun! to light the grassy glades,

Whose charms I view from grateful beechen shades;

O’er spire and peak diffuse th’ expanding gleam

That gilds the grove, and sparkles on the stream.

Awake! ye sylphs of Flora’s gorgeous train,

To scent the fields, and deck the rising main.

Soar, feather’d flock, and carol o’er the scene,

To cheer the lonely watcher on the green.

Sweet is the song the morning meadow bears,

And with the darkness fade ambitious cares:

Above the abbey tow’r the rays ascend,

As light and peace in matchless beauty blend.

Why should I sigh for realms of toil and stress,

When now I bask in Nature’s loveliness?

What thoughts so great, that they must needs expand

Beyond the hills that bound this fragrant land?

These friendly hills my infant vision knew,

And in the shelt’ring vale from birth I grew.

Yon distant spires Ambition’s limit shew,

For who, here born, could farther wish to go?

When sky-blest evening soothes the world and me,

Are moon and stars more distant from my lea?

No urban glare my sight of heav’n obscures,

And orbs undimm’d rise o’er the neighb’ring moors.

What priceless boon may spreading Fame impart,

When village dignity hath cheer’d the heart?

The little group that hug the tavern fire

To air their wisdom, and salute their squire,

Far kinder are, than all the courtly throng

That flatter Kings, and shield their faults in song!

And in the end; what if no man adore

My senseless ashes ’neath Westminster’s floor?

May not my weary frame, at Life’s dim night,

Sleep where my childhood first enjoy’d the light?

Rest were the sweeter in the sacred shade

Of that dear fane where all my fathers pray’d;

Ancestral spirits bless the air around,

And hallow’d mem’ries fill the gentle ground.

So stay, belov’d Content! nor let my soul

In fretful passion seek a farther goal.

Apollo, chasing Daphne, gain’d his prize,

But Io! she turn’d to wood before his eyes!

Our earthly prizes, tho’ as hotly sought,

Prove just as fleeting, and decay to naught.

Enduring bliss a man may only find

In virtuous living, and contented mind.

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre