Crime of Crimes, The

0 576

Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1915

Lusitania, 1915

 

“Virescit vulnere virtus.”

 

Craz’d with the Belgian blood so lately shed,

The bestial Prussian seeks the ocean’s bed;

In Neptune’s realm the wretched coward lurks,

And on the world his wonted evil works.

Like slinking cur, he bites where none oppose;

Victorious over babes, his valour grows.

 

One fateful day (may such be never more)

A stately vessel left Columbia’s shore;

Upon the wave in dauntless grandeur rode,

Nor fear’d to bear its blameless, helpless load.

No human risk the watchful captain ran,

Protected by the common laws of man.

The laws of man! What laws can curb or sway

The Prussian wolf, with manhood cast away?

His idle threat, too hideous for belief,

With its foul truth plung’d nations into grief.

The sun was bright, the sea by wind untoss’d,

As the proud ship lay off Hibernia’s coast.

Secure in innocence, she plough’d the brine,

And scorn’d the dread of hostile craft or mine.

O matchless infamy! Could mortal brain

Conceive the foe that lurk’d along the main;

Who eyed with gory glee the watchful band

That pac’d the deck, and view’d the distant land?

Stay, weeping Muse! Dwell not upon the sight

That turn’d the shining day to hellish night;

Sing not the missile, sent with fiendish aim,

Its toll of unoffending lives to claim:

Such things as these to humans scarce belong,

Nor form a lawful theme for rhyme or song.

Struck by the dastard’s dart, a fated mark,

Beneath the sea descends the hapless bark.

Her sister ships, by Prussian threats delay’d,

Tho’ eager, yet are impotent to aid.

Thrice cursed Goth! Thy prey already down,

Yet thou must needs have helpless hundreds drown!

The crime accomplish’d, now the foe recedes,

And in his craven flight recounts his deeds.

Vengeance! From kindred nations comes the cry.

Shall mortals thus for no offences die?

Shall rabid wolves unpunish’d prowl the wave,

And strike at random when no man can save?

Laws of the world! have ye no force to blast

Th’ infernal hordes that set the world aghast?

Shall man beneath the Prussian madness fall,

And black barbarity engulf us all?

Awake! ye torpid hemispheres, to strike

The serpent that defies us all alike!

The snake that spreads his writhing, pois’nous coils

O’er the fair land, and all he sees despoils.

Have ye not ever in your childhood heard

The mystic utt’rance of the Holy Word,

That he, the serpent who shall bruise our heel,

Must in his turn our stronger bruises feel?

The time is here, our heel hath felt his sting;

Let now our righteous wrath his downfall bring.

Let man, united, crush the hissing head

That all the world hath learn’d to hate and dread.

Choke the vile threat that opens but to lie,

And in his poison let the adder die.

To arms! ye nations, and acclaim the dawn

Wherein a second freedom shall be born!

Legújabbak

Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A

Olvasás

Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The

Olvasás

Robert E. Howard:
Red Thunder

Olvasás

Legolvasottabb

Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása

Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.

Olvasás

Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A

Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.

Olvasás

Abraham Merritt:
Moon Pool, The

Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.

Olvasás

Kommentelés

Minden mező kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Nem érkezett még hozzászólás.

szövegkereső

keresés a korpuszban

Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.

...

Keresési beállítások:

bármelyik kifejezésre
mindegyik kifejezésre
pontos kifejezésre