Olvasószoba
Lenézett pasztorál, A
Eredeti cím: Despised Pastoral, The
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1918
A modern költészet – avagy a jelenkor költészetének mondott jelenség számos összetett irányzatában megfigyelhető egyfajta határozott és méltánytalan megvetés a valódi régi pasztorál iránt, amit Theokritosz1 és Vergilius2 tett halhatatlanná, saját irodalmunkban pedig Spensernek3 köszönhette újjáéledését.
E kedveződen viszonyulás ráadásul nem kizárólag a szabályos eklogára korlátozódik, amelyről és amelyre oly remek példákat írt Pope4 úr. valahányszor egy poéta efféle gyönyörködtető és ártatlan képekkel ékesíti dalát, vagy átveszi azok szelíd és édeskés hangulatát, az utolsó lyukas zsebű zugíró és önjelölt műítész is tüstént felelőtlen tudálékoskodónak és őskövületnek fogja bélyegezni.
A modern poéták, midőn megkísérelik megfontoltan és gondos valósághűséggel leírni az emberi elme és érzések belsőleges működését, egyre inkább lenézik az eszményi szépség egyszerű leírásait, valamint a kizárólagosan a képzeletet gyönyörködtető kellemes képek keresetlen bemutatását. Az efféle témákat elcsépeltnek, mesterkéltnek és teljességgel méltatlannak ítélik ama művészethez, melynek célja szerintük a Természet minőségeinek és megnyilvánulásainak elemzése és visszaadása.
Ám e hit kapcsán e sorok írója nem tehet mást, mint hogy megállapítja, kortársai félreértik a költészet valódi tárgykörét és feladatát. Nem valamely vaskalapos klasszicista, hanem a véghetetlenül eredeti Edgar Allan Poe5 volt az, aki kereken bírálta a búskomor metafizikusokat, és kijelentette, hogy az igaz költészet elsődleges tárgya a „gyönyör, nem az igazság”, és „célja a meghatározatlan gyönyör, nem a meghatározott”6, amivel azt adja tudtunkra, hogy az élet unalmas és utálatos vonatkozásai többnyire érdektelenek a költészet számára, Azt, hogy az amerikai poéta és kritikus alapvetően helyes következtetésre jutott, világosan bizonyítja, ha összevetjük. kik maradtak fenn, és kik merültek megérdemelten feledésbe bármely kor költői közül.
Az angol pasztorál, mely a legkiválóbb ókori példákon alapul, megkapó, árkádiai egyszerűségű jeleneteket ábrázol, melyek nem csupán a táj önmagában való szépségével ragadtatják el az elmét, hanem a klasszikus Hellász és Róma emlékezetét is felidézik a tudós értelemben. jóllehet a falusi élet vegyítése a kifinomult érzésekkel és stílussal nyilvánvalóan mesterkéltnek hat, a szépség ugyanúgy szép marad; és a szokványos nevek, kifejezések és képek sem vonnak le semmit az egész kifinomult esztétikumából. Az efféle vers igézete bármely előítéletektől mentes intellektus számára ellenállhatatlan, képzeletünkben pedig éteribben békés és felüdítő képsorokat képes felidézni, mint akármely realistább költemény. A romlatlan szellemek mindegyike létrehoz magában bizonyos eszményi képzeteket, melyeknek a pasztorál megengedett és művészileg szükséges visszatükrözése.
Nem lehetetlen, hogy a jelenkori háborúskodással együtt járó szellemi forrongás hamarosan az ízlés általános egyszerűsödéséhez és kiigazításához vezet, és a valós szenvedés közepette ismét képesek leszünk értékelni a tisztán képzeletbeli szépséget mely tendenciák együttesen az őt megillető rangra emelhetik vissza a lenézett pasztorált.
Galamb Zoltán fordítása
1 (i. e. 300 k. – i. e. 260 k.) [A ford.]
2 (i. e. 70 – i. e. 19) [A ford.]
3 Edmund Spenser (1552 k. – 1599) [A ford.]
4 Alexander Pope (1688–1744) [A ford.]
5 (1809–49) [A ford.]
6 „Műbírálat” (Criticism; 1850). Edgar Allan Poe összes művei. Szukits. Szeged, 2001. 335. o. (Fordította Szabó Kata.) [A ford.]
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.