Hogy fenntartsa magát, Lovecraft vállalta, hogy felülvizsgálja fiatal, leendő írók történeteit. E módosítások egy része problémás, mert szinte lehetetlen megmondani, hogy mennyi belőlük Lovecraft. Néhány kivételtől eltekintve, nem igazán fedezhető fel bennük Lovecraft tehetsége, és noha gyengécske történetekről van szó, a hatás mégis nyomon követhető rajtuk. Az Elizabeth Berkeleyvel írt két történet a legsilányabb köztük. William Lumley írása is egy meglehetősen sablonos történet egy ősi gonosz felfedezéséről. Wilfred Blanch Talman próbálkozása sem mondható egyedinek abban, hogy a félelmet egy sötét temetőkertben zajló eseményekkel keltse fel az olvasóban; Adolphe de Castro története viszont igen élvezetes, dacára annak, mennyire valószínűtlen a befejezése.