Az 1540-es években egy kutatócsoport a mai Oklahoma területén álló dombokon végez munkát. Vezetőjük fülébe jut az a mende-monda, miszerint a domb alatt egy bejárat található egy másik világba. Egy indián elkíséri őt a föld alatti birodalom bejáratához, de nem kíván csatlakozni a kutató felfedezőútjához. A kutató különös, kvázi-emberekkel találkozik, akik a messzi űrből érkeztek a Földre. Régen páratlanul intelligensek voltak, mára azonban züllötté váltak, amely megrémíti a kutatót...

A szinopszisban, amely alapján Lovecraft a történetet írta, csupán annyi állt, hogy egy indián dombot egy fej nélküli szellem (akár egy nőé is) kísérti. E rendkívül lapos témát bővítette ki az író és vonta be a Cthulhu-mítosz néhány elemét is. Túl hosszúra sikeredett ahhoz, hogy a Weird Tales rögtön lehozza. Bishop megkérte F. B. Longot, hogy rövidítse le: tulajdonképpen néhány bekezdés maradt ki végül a rövidebb változatból, de így sem kellett a WT-nek. Lovecraft halála után Derleth szerkesztette meg a szöveget, amely 1940-ben jelent meg végül nyomtatásban. A teljes, eredeti szöveg megjelenése azonban egészen későig váratott magára.