A meg nem nevezett narrátor már az öngyilkosság szélén áll, eddig a morfium mámorában talált menedéket emlékei elől. Az I. Világháború idején német fogságba esett a vizeken, de elmenekült, és hajótöröttként egy szigetre vetődött. Hamarosan egy mérhetetlenül mély kanyonra bukkan, és leereszkedik. Különös monolitra bukkan a mélyben, nem számolva azzal, hogy egy ősi szentély nyugalmát bolygatja meg ezzel.

A novellában feltűnő rémalakokat Irvin S. Cobb Halfej című novellájának félig ember, félig hal mutánsa ihlethette. A történet végén úgy tűnhet, a szörny maga jelenik meg a városban, Lovecraft viszont úgy nyilatkozott erről, hogy itt a narrátort súlyos paranoia és hallucinációk taszítják az őrületbe.