Olvasószoba
Story of the Bulbul, The
Szerző: Montague Rhodes James • Év: 1917
M. R. James proved himself a true friend to the family of James McBryde after his artist companion’s sad death in 1904. Throughout the rest of his life he kept up a regular correspondence with Gwendolen McBryde and was a most dutiful guardian to the couple’s young daughter, Jane, who had been made his ward. He encouraged the young girl to read, write and draw, and on occasions during the course of his letters to her would retell fairy stories he had discovered during the course of his reading. The following tale is based on an account he found in a collection called Indian Fairy Tales by Maive Stokes published in 1880. It is contained in a letter dated 9 February 1917 and ends with the rejoinder that it should be ‘a lesson for Jane who is after all very like the fatter kind of Bulbul.’
There was once a bulbul, and one day as he was flying about he saw a tree on which was a little fruit. The bulbul was much pleased, and said, “I will sit here till this fruit is ripe and then I will eat it.”
So he deserted his nest and his wife and sat there for twelve years without eating anything, and every day he said, “Tomorrow I will eat this fruit.”
During those twelve years a great many birds tried to sit on the tree and wished to build nests in it, but whenever they came the bulbul sent them away saying, “This fruit is not good. Don’t come here.”
One day a cuckoo came and said, “Why do you send us away? Why should we not come and sit here too? All the trees here are not yours.”
“Never mind,” said the bulbul, “I am going to sit here, and when this fruit is ripe, I shall eat it.”
Now the cuckoo knew that this tree was the cotton-tree, but the bulbul did not. First comes the bud, which the bulbul thought a fruit, then comes the flower; the flower becomes a big pod, the pod bursts, and all the cotton flies away.
The bulbul was delighted when he saw the beautiful red flower, which he still thought a fruit, and said, “When it is ripe, it will be a delicious fruit.”
The flower became a pod, and the pod burst.
“What is all this that is flying about?” said the bulbul. “The fruit must be ripe now.”
So he looked into the pod, and it was empty: all the cotton had fallen out.
Then the cuckoo came and said to the angry bulbul, “You see, if you had allowed us to come and sit on the tree, you would have had something good to eat; but as you were selfish, and would not let any one share with you, God is angry and has punished you by giving you a hollow fruit.”
And the cuckoo called all the other birds and they came and mocked the bulbul. The bulbul got very angry, and all the birds went away.
After they had gone, the bulbul said to the tree, “You are a bad tree. You are of use to no one. You give food to no one.”
The tree said, “You are mistaken. God made me what I am. My flower is given to sheep to eat. My cotton makes pillows and mattresses for man.”
Since that day no bulbul goes near a cotton tree.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.