Olvasószoba
Nyáréji történet; Egy nyári éjjelen
Eredeti cím: One Summer Night
Szerző: Ambrose Bierce • Év: 1893
A temetéssel nem lehetett Henry Armstrongra rábizonyítani, hogy meg is halt. Nyakas ember volt világéletében. De mikor már eltemették, hinnie kellett a tapasztalatnak. A szokatlan testhelyzet, ahogy ott feküdt hanyatt, hasára kulcsolt kézzel (szalaggal is összekötötték neki, és hiába tépte el most, a lényegen mit sem változtatott), a korlátozottság határozott érzete, a koromsötétség, a süket csönd – ekkora bizonyítékhalmazt nemigen kezdhetett ki holmi légből kapott ellenérvekkel. Meg kellett nyugodnia.
De nem a halálban. Azt nem. Csak annyit fogadott el, hogy nagybeteg. És a súlyos nyavalyával járó levertség akadályozza, hogy furcsa sorsát tüzetesebben megvizsgálja. Nem volt bölcselő, soha nem is állította. Egyszerű ember volt, és jelenleg, sajnos, betegesen fásult. A legegykedvűbb éppen az a szerve volt, amelyikkel félni szokott. E pillanatban oly közömbösen nézett a jövő elébe, hogy el is aludt. Mint aki megboldogult.
Csakhogy odafenn még furcsább dolgok történtek. A sötét nyáréjen távoli villámfények derengtek át, és a nyugati láthatáron csüngő felhőket gyújtogatva vihart jeleztek. A hangtalan lobbanások egy-egy pillanatra kísértetiesen bevilágították a temető fejfáit, sírköveit – mintha még táncra is perdítették volna. Ilyen éjszakán minden jótét lélek messzi elkerüli a temetőt, s így az a három ember, aki Henry Armstrong sírját forgatta fel, zavartalanul munkálkodhatott.
Ketten a közeli seborvosló iskola diákjai voltak, a harmadik egy óriási néger, Jess nevezetű. Jess hosszú évek óta mindenesi teendőket végzett a temető körül, s azzal büszkélkedett, hogy régi cimborája az itt lakó kísérteteknek. Nyáréji munkálkodása azonban arra vallott, hogy baráti köre valójában jóval kevesebb lelket számlál, mint amennyi a temetőlajstromban szerepel.
A kőkerítésen kívül, de még a temetőtelekhez tartozó földön, jó távol az országúttól, ló és kocsi várakozott.
Az ásás nem volt nehéz. A néhány órával előbb behantolt sírban könnyen járt az ásó. Bajosabbnak látszott a bádogládát kiemelni a koporsóból, de nem a borravaló reményében munkálkodó Jessnek. A koporsófedél leemelése után gondoson lecsavarozta a bádogtetőt, s félreállította, miáltal a halott fehér inge és fekete nadrágja még koromsötétségben is jól láthatóvá vált. De mintha a levegő gyúlt volna ki ebben a pillanatban, ropogó villám rázta meg a környéket, és Henry Armstrong fásultan felült. A seborvosló diákok rémülten kiáltozva menekültek, amerre láttak. A világ minden pénzével nem lehetett volna őket a tett helyére visszacsalogatni. Jesst azonban keményebb fából faragták.
A két diák reggel a seborvosló iskolában találkozott. Holtsápadtak voltak még most is a rémülettől, s a vérük vadul zakatolt.
– Te láttad?
– De mennyire! Most mi lesz?
Ahogy megkerülték a nagy épületet, hátul, a boncház ajtajához közel, ott látták a kocsit. A ló póznához kikötve abrakolt. A két diák szinte félálomban lépte át a boncház küszöbét. Benn, egy félhomályos sarokban, a pad végében ott ült a Jess néger. Amint fölállt, a szája fülétől füléig húzódott.
– A pénzemért jöttem – vigyorgott rájuk.
A hosszú asztalon Henry Armstrong teteme feküdt kinyújtózva, a fején véres-agyagos ásónyom.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.