Olvasószoba
Time and Space
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1918
Of the various conceptions brought before the human mind by the advance of Science, what can be compared in strangeness and magnitude with that of eternity and infinity, as presented by modern astronomy? Nothing more deeply disturbs our settled egotism and self-importance than the realisation of man’s utter insignificance which comes with knowledge of his position in time and space.
Life, or at least life upon the earth and the other planets of the solar system, extends but a little distance, relatively speaking, into the past; for the nebular hypothesis of Laplace can trace the ancestry of the sun and planets to a gaseous, incandescent mass which could under no circumstances support the vital principle. And this condition, removed from us by innumerable years, is obviously but a matter of yesterday as eternity is reckoned. Nor is the future prospect of much greater extent. In a few billion years, a mere second in eternity, the sun and planets must lose the heat bequeathed to them by the parent nebula, and roll black, frozen, and untenanted through space. Therefore the very existence of life and thought is but a matter of a moment in unbounded time; the merest incident in the history of the universe. An hour ago we did not exist; in another hour we shall have ceased to be.
Turning to the consideration of infinite space, we are no less paralysed with „thoughts beyond the reaches of our souls”. In our own solar system we discover the apparently boundless earth to be a comparatively small planet, and in the immediate universe we find the entire solar system but an inconsequential molecule. What, then, shall we think when we learn that all that universe is but one of an infinite number of similar star-clusters, only the nearest of which are to be seen from our part of space? And besides all this, we must ever recall that space has no boundary; that the illimitable reaches of vacancy extend endlessly out beyond our sight or comprehension, perhaps beyond the apparently infinite region of the luminiferous ether and beyond control of the laws of motion and gravitation. What mind can venture to depict those remote realms where form, dimensions, matter, and energy may all be subject to undreamt-of modifications and grotesque manifestations? All that we know, see, dream, or imagine, is less than a grain of dust in infinity. It is virtually nothing, or at best no more than a mathematical point.
But whilst all these considerations may well serve to diminish the presumption of the petty philosopher, they should not be permitted to discourage humanity in its devotion to the ideals it has always pursued. Life and mankind have their place in the natural plan, however infinitesimal that place may be; and the laws of Nature are too obvious and well-defined to warrant a feeling of futility and unrest. The essential reality and rationality of our aspirations and moral code should, notwithstanding all the revelations of Science, be apparent even to the most thorough materialist.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.