Olvasószoba
Solomon Kane's Homecoming
Szerző: Robert E. Howard • Év: 1936
The white gulls wheeled above the cliffs, the air was slashed with foam,
The long tides moaned along the strand when Solomon Kane came home.
He walked in silence strange and dazed through the little Devon town,
His gaze, like a ghost's come back to life, roamed up the streets and down.
The people followed wonderingly to mark his spectral stare,
And in the tavern silently they thronged about him there.
He heard as a man hears in a dream the worn old rafters creak,
And Solomon lifted his drinking-jack and spoke as a ghost might speak:
"There sat Sir Richard Grenville once; in smoke and flame he passed.
"And we were one to fifty-three, but we gave them blast for blast.
"From crimson dawn to crimson dawn, we held the Dons at bay.
"The dead lay littered on our decks, our masts were shot away.
"We beat them back with broken blades, till crimson ran the tide;
"Death thundered in the cannon smoke when Richard Grenville died.
"We should have blown her hull apart and sunk beneath the Main."
The people saw upon his wrist the scars of the racks of Spain.
"Where is Bess?" said Solomon Kane. "Woe that I caused her tears."
"In the quiet churchyard by the sea she has slept these seven years."
The sea-wind moaned at the window-pane, and Solomon bowed his head.
"Ashes to ashes, dust to dust, and the fairest fade," he said.
His eyes were mystical deep pools that drowned unearthly things,
And Solomon lifted up his head and spoke of his wanderings.
"Mine eyes have looked on sorcery in dark and naked lands,
"Horror born of the jungle gloom and death on the pathless sands.
"And I have known a deathless queen in a city old as Death,
"Where towering pyramids of skulls her glory witnesseth.
"Her kiss was like an adder's fang, with the sweetness Lilith had,
"And her red-eyed vassals howled for blood in that City of the Mad.
"And I have slain a vampire shape that sucked a black king white,
"And I have roamed through grisly hills where dead men walked at night.
"And I have seen heads fall like fruit in a slaver's barracoon,
"And I have seen winged demons fly all naked in the moon.
"My feet are weary of wandering and age comes on apace;
"I fain would dwell in Devon now, forever in my place."
The howling of the ocean pack came whistling down the gale,
And Solomon Kane threw up his head like a hound that sniffs the trail.
A-down the wind like a running pack the hounds of the ocean bayed,
And Solomon Kane rose up again and girt his Spanish blade.
In his strange cold eyes a vagrant gleam grew wayward and blind and bright,
And Solomon put the people by and went into the night.
A wild moon rode the wild white clouds, the waves in white crests flowed,
When Solomon Kane went forth again and no man knew his road.
They glimpsed him etched against the moon, where clouds on hilltop thinned;
They heard an eery echoed call that whistled down the wind.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.