Olvasószoba
October [2]
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1925
Mellow-fac’d, with eyes of faery, wistful clad in tinted leaves,
See the brown October tarry by the golden rows of sheaves;
Oak and acorn in his garland, fruit and wineskin in his hands,
Mystic pilgrim from a far land down the road to farther lands.
Softly treading, gently breathing, casting spells on wood and wold,
Vines with purple clusters wreathing, witching boughs to red and gold;
Bearing sicklemen their pleasure when the harvest toil is o’er,
And the autumn’s garner’d treasure lies within the festive door.
Bearing dreams to all who listen as he sounds his elfin horn
Where the crystal vapours glisten past the farther hills at morn;
Where the sunset hovers playing on the teeming cottage yard
Till the cryptic night comes straying in a mitre tall and starr’d.
Dreams elusive and uncertain, fleeting as the dying year,
Glimpses from behind the curtain, half to cherish, half to fear;
Memories that charm and beckon, vanish’d scene and vanish’d face,
Phantoms past the world we reckon, reaching from the wells of space.
Mounting as with necromancy, welcome visions hold the sight;
Bygone fields assail the fancy, radiant in a golden light.
Ancient lanes lead cool and bending past remember’d farms and byres,
Where the curling smoke ascending tells of happy autumn fires.
I can catch the flaming riot of the oaks and elms I know
And the breathless ruddy quiet of the sunset’s spectral glow;
And the farmhouse chimney peeping thro’ the scarlet maple shade,
And the gorgeous fruits of reaping by the door in order laid.
Greens that red and yellow dapple, tints that match the blazing sky;
Swelling pumpkin, rosy apple, cluster’d grapes of Tyrian dye;
And behind the orchard reaching where the rolling meadows bide,
I can see the corn-shocks bleaching and the stubble stretching wide.
Skies alive with southward winging, ravens perch’d on sheaf and stack,
Groves with eager trumpets ringing as the quarry flees the pack;
Swains with nuts and fagots plodding homeward to the twilight garth
Soon to cluster, warm and nodding, round their cider and their hearth.
Notes of village bells are soaring, peaceful in their vesper tune,
As an eerie light comes pouring from the rising hunter’s moon;
Wild above the wooded mountains, weirdly shining on the streams,
Yellow floods from haunted fountains, witches dancing in the beams,
Half-seen sights from outer distance, half-heard sounds from outer spheres,
Beat with goblin-born insistence on the spirits eyes and ears.
Thoughts half-thought and yearnings sober, formless as the atuumn smoke,
These thy gifts, obscure October, these the symbols of thy yoke.
Mellow-fac’d, with eyes of faery, wistful clad in tinted leaves,
See the brown October tarry by the golden rows of sheaves;
Oak and acorn in his garland, fruit and wineskin in his hands,
Mystic pilgrim from a far land down the road to farther lands.
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.