Olvasószoba
To Rheinhart Kleiner, Esq.
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1923
Upon His Town Fables and Elegies
‘Tis hard, I vow, that Fashion’s crowded pit
Should clap a prayer for his want of wit,
Yet such we find whene’er our glance surveys
Our modern critics, and the bards they praise.
Zoilus declares no verses to be good
Which by the public can be understood,
Whilst babbling Macer puffs with pomp profound
Him who least shews the world we see around.
Oh, for a tongue to speak in calm defence
Of just perspective and untwisted sense!
Oh, for a hand to fit the laurel bough
On the sane slopes of some well-balanc’d brow!
Oh, for a time when art may have its due
For painting what it sees, unwarp’d and true!
Perchance some future age, with clearer sight,
To melt the clouds, and shed a fav’ring glow
On quills that scintillate, whate’er they shew:
Then may we spy the solid worth that gleams
In easy numbers and familiar themes;
Worth that our biass’d eyes have vainly sought
Beyond the tumid realms of inward thought.
‘Tis then, when sense may guide our growing taste,
And prove our depths but emptiness and waste,
That decent wreaths and proper fame shall crown
The bard of wit, and singer of the town.
Your stanzas, KLEINER, shine with flawless grace,
And a light world with fluent lightness trace;
For you no stupid groves, remote and drear,
Without the play’s and coffee-house’s cheer;
No idle pastures of the languid Muse,
Where not a fop his powder’d course pursues;
Bright as the lamps that gild your well-lov’d streets,
Your verse parades, adorning all it treats!
Who shall contend that rural themes surpass
The talk of towns, and Fashion’s bevell’d glass?
What nymph or faun could wake a nobler strain
Than the pert belles and beaux of Drury-Lane;
What sylvan bow’r excite a warmer spark
Than the trim windings of St. James’s Park?
And what fam’d castle furnish more delight
Than any theatre we haunt at night?
Yours, then, skill’d KLEINER, to record in song
The godlike pleasures of the polish’d throng;
The little stratagems, shifts, hates, and greeds
In which the byck and idol find their needs;
Ombre and basset, and the puppet-show,
The opera’s tinsel, and the tie-wig’s snow;
Lap-dog and link-boy, journeyman and jade;
Mob, Mohock, madness, and the masquerade.
What fields are here, where epic pens may range
Round Vauxhall-Gardens, and the New-Exchange!
What more could Homer (but for blindness) ask,
Than yonder party-patch or vizard-masque?
Swords, canes, and buckles; curls and flounces vie
To prompt an Iliad or an Odyssey!
And’you, blest bard, had kept in crystal rhyme
These gay memorials of the town and time;
In your brisk line see Chartres rise again,
And with its revels shock the sober train;
See Nash, at Bath and Tunbridge, wield his sway,
And on our careless joys an order lay;
See each smooth trifle—in the cosmic plan
As grave and weighty as the fate of man!
For you have learnt the hollowness of all,
And match an Adam’s with a tucker’s fall!
Let none maintain, that truer life is found
In some Arcadia’s dreary distant ground:
Chaos rules all, and no distinction keeps
Betwixt the place which stirs, and that which sleeps.
‘Tis yours to draw that living, flowing Styx
Where chairs and coaches, lords and beggars mix;
Where in one seething, glitt’ring, pois’nous tide
Our mortal vermin wriggle side by side;
Life here prevails, as thro’ the surface breaks
That tawdry force, which man’s chief nature makes.
KLEINER, we hail you! Laureate of the town;
First of your order, ripe for high renown;
May purer taste increasing honours give,
And crown you Cham whilst yet you write and live.
Your tuneful lines the greater value prove
Of routs in town, o’er vigils in the grove;
And subtly change, with wizard’s art divine,
A slough of folly to a sea of wine!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.