Olvasószoba
To Damon
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1922
(Alfred Galpin, Jun.)
Upon His Coming of Age, Nov. 8, 1922
Damon, I pause, perplex’d to own
A Muse too dull and feeble grown
To greet with just applause a day
So bright with Hope’s auspicious ray;
As when at court some booby squire
But stammers when he would admire:
My falt’ring lines erratic run
While tun’d to hail thee twenty-one!
Untainted boy! whose agile brain
So quick outstrips the vulgar train;
Whose sprightly wit and able sense
With heavy shams so well dispense!
For thee no moments gone to waste
On vapid dreams and doubtful taste,
On myths that ev’ry fact denies
And beauties meant for common eyes;
Thy mind, for noble reason cast,
Surveys and sifts the teeming past;
Selects the good for brilliant use
With what the present can produce,
And joins the whole, as fits a sage,
To visions of the future age!
How loves th’ admiring eye to trace
Thy progress in the gradual race;
To mark thy spirit’s rising pow’r
From prattling childhood’s careless hour!
Thine infant words, of learned kind,
With joy I oft recall to mind:
The pretty jest, the swift conceit,
The turn of satire, sharp and fleet;
The marshall’d facts, a num’rous store,
And fancy’s well-assorted lore,
All this profuse, and neatly knit
To worldly wisdom’s priceless wit!
So young and wise! Yet as thy years
Increase, still greater sense appears.
I still can see thy growing days,
Illum’d with art’s expanding blaze;
Thy wid’ning vision, ever bright
With beams of philosophic light;
Thy reason, vaster far than mine,
Proportion’d to a proud design;
And pride itself—imperious gift—
Above the mob thy soul to lift!
So now thou stand’st so quickly grown
To manhood’s high and dizzy throne;
Can I believe it, who so late
Observ’d thee still in boyhood’s state?
Use well, young sage, thy new domains,
Nor scorn thy fellows’ cruder pains;
Let that deep wisdom which can shew
The emptiness of what we know,
Teach thee to flout all things of earth
Save kindness, honour, taste, and worth.
Thine older days in bliss enjoy—
Let please the man what pleas’d the boy—
Nor fail to own that o’er the rest
Contentment stands to make thee blest.
Be mild, tho’ learn’d, nor needless fret
At all the cares about thee set;
The world is fix’d, nor can thy will
Abate or cure a single ill;
‘Tis wisdom’s part to mould the mind
To bear each varying woe we find:
Do what thou canst with even thought,
But shun the snares vain hopes have wrought;
Let simple pleasures bless thy soul,
And gentle manners prove thy goal;
Adopt the sense the past can bring,
But ne’er to outworn fetters cling;
Accept the new if it can please
Without the loss of truth or ease,
Yet spurn that novelty whose lure
Is brief, and never can endure.
Let the mob’s mouthings pass thee by,
Whose inner soul tow’rs lone and high;
Yet mock them gently, since they form
But mindless eddies in the storm.
Fix thine abode—a peaceful spot—
In fancy’s vari-colour’d grot,
Where with a thought thou canst possess
Castles and gardens limitless;
Ethereal groves and flow’ring plains,
And faery music’s moving strains;
Realms that no vulgar eye may see,
Nor vulgar greed subtract from thee!
DAMON, thy pathway now must reach
Just as thy guideless sense may teach.
Thou stand’st mature, empow’r’d to choose
The road to tread, the arts to use.
And as I mark the milestone pass’d
Rememb’ring how thy mind is cast,
I smile content, well pleas’d to know
That wisdom prompts thee how to go!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.