Olvasószoba
To Mr. Galpin
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1921
Upon His 20th. Birthday, November 8, 1921
Around thy door tonight there floats
The half-heard sound of distant song,
As if to thee in antique notes
There caroll’d some aerial throng.
Upon thy sill I seem to see
The twining bay and myrtle creep,
Harmonious with the melody
That lulls thine hours of cryptic sleep.
The autumn breeze his chill resigns,
And for a moment bears the scent
Of groves Nysaean, and the vines
That once with Phrygian grapes were bent.
And from those realms above thy head
Where thou, perchance, in dreams art found,
The aether trembles at the tread
Of airy maids, with laurel crown’d.
Adown the moonbeams’ misty road
The nymphs celestial dance their way,
Each bent beneath her aureate load
Of gifts to deck thy natal day.
The twentieth time that choir appears;
The twentieth time the breeze is sweet;
And gods that mark thy growing years
Lay new-made talents at thy feet.
They who of old with regnant care
Spread beauty from Olympus’ throne,
Combine to grace thy comely hair
With coronals to match their own.
Thy ruddy lips with wine they stain,
And honey from Hymettus’ hives;
And breathe in thee a pure refrain
To tell the glory of their lives.
Thine ivory brow they gird with light,
And in thy hyacinth-eyes implant
The luminous and celestial sight
Of poet, sage, and hierophant.
Thy golden voice they teach anew
To spread Athena’s sacred fame,
And thy young hand with pow’r endew
To write in words of limpid flame.
Thy name with tender sound they breathe,
And bid thee make it doubly great;
And whilst thy sleeping head they wreathe,
They summon all the boons of Fate.
So as thou wakest, gentle boy,
Be thine the care their will to heed;
Nor ever thy bright art alloy
With transient whim or venal greed.
Thy heart’s pure grace with kindness hold;
Thine eye’s clear flame with virtue fan;
Nor let thy fancy be less bold
To sound the depths of Nature’s plan.
Endymion’s kin and Phoebus’ son;
Bless’d with such gifts as few may know;
May thy life prosper as begun,
With art’s rare scent and wisdom’s glow!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.