Olvasószoba
To the A.H.S.P.C., on Receipt of the May Pippin
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1919
Dispense, ye shades of dulness and of gloom,
As welcome rays the letter’d realm illume;
Bright thro’ the vapour of Boeotian reams
The fulgent lamp of youthful talent gleams:
Transported throngs acclaim th’ increasing light,
And the blest Pippin greets our ravish’d sight!
Say, blameless babes grown wise beyond your years,
In whose rare pages ev’ry charm appears—
How is ‘t that you, with such perfection past,
Can make each issue loftier than the last?
First in the book, in witty rhymes unroll’d,
The honour’d members of the club behold;
Here wit and genius, art and learning shine,
And sacred Wisdom sheds her beams benign:
To verse and stanza pictures add their grace;
Each child displays a shining morning face;
Whilst high above (in inches and in brain),
Immortal GALPIN rules the infant train.
All-knowing youth, in whose capacious mind
The lore of all the ages is confin’d!
Next on the list, resplendent thro’ the sky,
See flocks of wing’d heroicks gaily fly;
The critick murmurs with unwonted pleasure,
Glad to encounter his own fav’rite measure;
Pope was in luck so long ago to sing,
For we should else declare he copy’d WING!
Now for skill’d fiction must the gaze prepare,
As we observe bright CARY’S “First Affair”;
With art and sympathy our author glows,
And charms the fancy with his vivid prose:
Struck with the lustre of the new-found star,
We swear in chorus—CARY will go far!
The Muse once more enchants our watching eyes
As PATTERSON’S and BRADFORD’S lines arise;
Pleas’d with the images so nobly wrought,
We laud the numbers, and commend the thought.
To this poetic pair we fain would add
The modest STEVENS, at his crudeness sad;
Henry, take heart! The peak is not so high
That thou needst miss it, if thou wilt but try!
(And as for roughnesses of taste and grammar—
Hast ever heard about a certain Stammer?
Compar’d to him, thou art already great—
The heir of genius, and the pet of Fate!)
And now, to quit a while the Yahoo kind,
In MORSE’S prose bright canine thoughts we find;
How pleas’d the heart, at human baseness pain’d,
To view the faithful dog, in soul unstain’d!
Such are the gems, from infant genius born,
That this gay crown of letter’d fame adorn;
Sing now the hand that with surpassing art
Chose and arrang’d each bright particular part:
All Hail, Learn’d ABRAHAM! whose magick skill
Hath mark’d thee out, great GALPIN’S place to fill;
Thy studious mind, each day more lofty grown,
Was sure design’d the nearest to his own:
Stars in their courses cast thy kindred fate,
For thou wert also born November 8!
Dazzled with art, the rhymester fain would know
How minds so young to such vast heights can go;
Abash’d, he pauses, conscious of a grace
His own dull pencil fruitless strives to trace.
Vain were the bard who still could court the ear,
When contrast shews him so much in the rear!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.