Olvasószoba
Lines on the 25th Anniversary of the Providence Evening News
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1917
As some staunch citizen of wit and worth
In manhood’s prime surveys his life from birth;
Casts o’er the changing scene a backward glance,
Content to mark the well-spent years’ advance;
Our patriot page tonight the past reviews,
Pleas’d with the bays that justly crown THE NEWS:
Exulting columns each bright year revive,
And proudly cry, “THE NEWS is twenty-five!”
Who but with satisfaction must commend
The right’s bold champion, and the people’s friend?
First in the fray to guard the public weal,
And first to mirror what the public feel;
To homes a teacher, and to all a guide,
Alert to serve mankind on Virtue’s side:
Its voice by factions and by mobs unsway’d,
Unfetter’d by the chains that gold hath made:
No man too humble to partake its smile
And none too learned to approve its style;
Uncurb’d in thought, devoted to the free,
The chosen mouthpiece of Democracy.
Scornful the pow’r of servile fear to own,
It bows to Justice, and to that alone!
Let vaunting rivals seek with proud intent
To shape a war, or mould a government;
Stir the slow currents of patrician hate,
And slight the people to exalt the state.
Let baser minds debauch the yellow page
With maudlin filth and half-seditious rage,
Or daub those mirthless shocks to sense and eye—
“Cartoons” that look like naught in earth or sky;
Our modest sheet the wiser plan pursues,
And gives the reader what it is—THE NEWS!
Auspicious Clio! whose unfading scroll
Preserves the past, and keeps the record whole,
Who twines with myrtle those deserving brows
That hold the spark which genuine worth endows;
Retrace the road of time, and shew again
THE NEWS, like Pallas, born from HEATON’S brain;
Recall th’ ensuing years and wider plan,
As the young daily led Progression’s van;
With loving care its rising path display;
Point out the boons it strow’d along the way;
Tell how its pages, with precision writ,
Increas’d in service as they grew in wit;
Nor fail the genius of the whole to crown,
But grant the stateliest wreath of all to BROWN!
Such is the past and presernt; here the tale
Falls to the Sibyl since the Muses fail:
What new Cumaean, in prediction bold,
Shall tell of half the future ages hold;
Of greener laurels for good deeds well done,
And lasting fame by rigid Justice won?
If brave Integrity commands the field,
What will not soon to such pure pages yield?
What rival is with equal care design’d
To serve the race, and lift the gen’ral mind?
A monarch’s might the potent press commands,
And might means arrogance in common hands;
Rare is that pen, unlur’d by fame or pelf,
Which moves unsullied, close to Virtue’s self.
But this THE NEWS can claim, and with it reach
The public vision, to advise and teach;
Whilst in each part of life the precepts fall
With aptness and amenity to all.
The grateful town with cordial warmth reveres
The time-tried friend of five-and-twenty years,
And fondly hopes, that as in ages past,
Each fruitful twelvemonth may outrank the last!
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.