Olvasószoba
Lines on General Robert Edward Lee
Szerző: Howard Phillips Lovecraft • Év: 1917
Si veris magna paratur
Fama bonis, et se successu nuda remoto
Inspicitur virtus, quicquid laudamus in ullo
Majorum, ortuna fuit.
—Lucan
Whilst martial echoes o’er the wave resound,
And Europe’s gore incarnadines the ground;
Today no foreign hero we bemoan,
But count the glowing virtues of our own!
illustrious LEE! around whose honour’d name
Entwines a patriot’s and a Christian’s fame;
With whose just praise admiring nations ring,
And whom repenting foes contritely sing!
When first our land fraternal fury bore,
And Sumter’s guns alarm’d the anxious shore;
When Faction’s reign ancestral rights o’erthrew,
And sunder’d States a mutual hatred knew;
Then clash’d contending chiefs of kindred line,
In flesh to suffer and in fame to shine.
But o’er them all, majestic in his might,
Rose LEE, unrivall’d, to sublimest height:
With torturing choice defy’d opposing Fate,
And shunn’d Temptation for his native State!
Thus Washington his monarch’s rule o’erturned
When young Columbia with rebellion burn’d.
And what in Washington the world reveres,
In LEE with equal magnitude appears.
Our nation’s Father, crown’d with vict’ry bays,
Enjoys a loving land’s eternal praise:
Let, then, our hearts with equal rev’rence greet
His proud successor, rising o’er defeat!
Around his greatness pour disheart’ning woes,
But still he tow’rs above his conquering foes.
Silence! ye jackal herd that vainly blame
Th’ unspotted leader by a traitor’s name.
If such was LEE, let blushing Justice mourn,
And trait’rous Liberty endure our scorn!
As Philopoemen once sublimely strove,
And earn’d declining Hellas’ thankful love;
So followed LEE the purest patriot’s part,
And wak’d the worship of the grateful heart:
The South her soul in body’d form discerns;
The North from LEE a nobler freedom learns!
Attend! ye sons of Albion’s ancient race,
Whate’er your country, and whate’er your place;
LEE’S valiant deeds, though dear to Southern song,
To all our Saxon strain as well belong,
Courage like his the parent Island won,
And led an Empire past the setting sun;
To realms unknown our laws and language bore,
Rais’d England’s banner on the desert shore;
Crush’d the proud rival, and subdued the sea
For ages past, and aeons yet to be!
From Scotia’s hilly bounds the paean rolls,
And Afric’s distant Cape great LEE extols;
The sainted soul and manly mien combine
To grace Britannia’s and Virginia’s line
As dullards now in thoughtless fervour prate
Of shameful peace, and sing th’ unmanly State;
As churls their piping reprobations shriek,
And damn the heroes that protect the weak;
Let LEE’S brave shade the timid throng accost,
And give them back the manhood they have lost!
What kindlier spirit, breathing from on high,
Can teach us how to live and how to die?
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.