Olvasószoba
Összeomló kozmoszok
Eredeti cím: Collapsing Cosmoses
Szerző: Howard Phillips Lovecraft–Robert H. Barlow • Év: 1935
[Robert H. Barlow hozzátoldásait kapcsos zárójelbe tettük.]
Dam bor a kozmikus távcső lencséjére tapasztotta egyik szemét a hat közül. Orrcsápjai már sárgállottak a félelemtől, antennái rekedten zümmögtek, mialatt jelentését diktálta a mögötte lévő kezelőnek. – Már jön! – kiáltotta. – Az a homály az éterben nem lehet más, mint a hajóhad az általunk ismert téridő kontinuumon túlról. Ilyet még sosem láttam. Biztos, hogy ellenséges szándékú. Riasszátok az Interkozmikus Kereskedelmi Kamarát. Nincs vesztegetnivaló időnk – ezzel a sebességgel hat évszázad múlva itt lesz a nyakunkon. Hak Ninek most lesz rá lehetősége, hogy bevesse a flottáját.
[Felpillantottam Grab-Bag szeles városából, ahol kellemesen töltöttem a tétlen és békebeli napjaimat a Szupergalaktikus Őrjáratban. A pofás kis zöldség, amellyel már a kezdetek óta osztoztam a hernyómártásos tálon, és akivel együtt mindig kiraktak Kastor-Ya intradimenzionális városából, akárhányszor csak összekapcsolódtunk, ] rendkívül gondterhelt levendulaarcot vágott. Miután riasztották, ráugrottunk éterbicajunkra és sietve a külső bolygó felé vettük utunkat, ahol a Kamara szokott ülésezni.
[A Nagy Tanácsterembe, amely huszonnyolc négyzetláb méretű volt (egy rendkívül magas mennyezettel), közvetlen univerzumunk mind a harminchét galaxisának küldötte összegyűlt. Oll Stof, a Kamara elnöke és Milliner szovjetének reprezentánsa méltóságteljesen emelte fel szem nélküli ormányát, ] és felkészült arra, hogy az összegyűlt tömeghez szóljon. Rendkívül fejlett egysejtű lény volt Nov-Kosból, beszéde a meleg és a hideg hullámok váltakozásából állt.
[– Uraim – hullámozta –, borzalmas veszély fenyeget bennünket, amelyre úgy érzem, mindenki figyelmét fel kell hívnom.
Mindenki hevesen tapsolt, ahogy az izgalom hulláma végigsöpört a tarka hallgatóságon. Akiknek nem volt kezük, azok a csápjaikat ütötték össze.
Folytatta: – Hak Ni, mássz fel az emelvényre!
Viharos gyorsasággal csend lett, mialatt egy halovány szólítás volt hallható] az emelvény szédítő magassága felől. [Hak Ni, a sárga bundás és bátor parancsnokunk számos egységben, felemelkedett a padlóról a magasban álló csúcsra.
– Barátaim – kezdte, miközben folyamatosan vakargatta hátsó végtagjait –, ezek a féltve őrzött falak és oszlopok nem fognak keseregni, ha rajtam múlik. – Ekkor számos hozzátartozója éljenezni kezdett. – Emlékszem, amikor…
Oll Stof a szavába vágott.] – Megsejtetted gondolataimat és utasításaimat. Menj, és győzz a kedves, jó öreg Interkozmosz dicsőségére.
[Két bekezdéssel később már szárnyalunk megszámolhatatlan csillagot magunk mögött hagyva tova, ahol egy homályos és körvonalazatlan félmillió fényéves táv jelöli a gyűlölt ellenség jelenlétét, amelyet még nem láttunk. A torz groteszk miféle szörnyei fortyognak arrafelé a végtelen holdjai mentén, azt nem tudjuk igazából, de ott van a rosszindulatú fenyegetés a ragyogásban, amely stabilan növekszik, amíg be nem kebelezi az egész mennyországot. Nagyon hamar különálló tárgyakat vettünk ki a homályban. A borzalmakkal teli látómezőben teljesen ismeretlen formájú, ollószerű űrhajók szóródtak szét végtelen hadoszlopokban.
Aztán az ellenség felől egy szörnyű hang ért minket, amelyet köszöntésnek és kihívásnak érzékeltem. A válaszadás izgalma söpört végig rajtam, amint szembekerültek felemelt antennáim a tudattal, hogy harc fenyeget a mi jó rendszerünkbe való rettenetes behatolóval az ismeretlen külső mélységekből.]
Egy zajra, [amely olyasmi volt, mint egy rozsdás varrógépé, csak még szörnyűbb,] Hak Ni is felemelte ormányát az ellenállás jegyében, és szétsugározta parancsát a flotta kapitányainak. A hatalmas űrhajók azonnal harci állást vettek fel, és csak száz vagy kétszáz maradt le fényévekre a sorból.
Somogyi Gábor fordítása
Legújabbak
Clark Ashton Smith:
Hasisevő, avagy a Gonosz Apokalipszise, A
Robert E. Howard:
Harp of Alfred, The
Robert E. Howard:
Red Thunder
Legolvasottabb
Howard Phillips Lovecraft:
Cthulhu hívása
Ez az egyetlen történet Lovecraft részéről, amelyben jelentős szerepet kap a szörnyisten, Cthulhu. 1926 későnyarán, kora őszén íródhatott. A dokumentarista stílusban megírt történet nyomozója, Thurston, a szemita nyelvek egyetemi kutatója darabkáról darabkára rakja össze a rejtélyes kirakóst. A fiatal kutató egyre több tárgyi és írásos bizonyítékát leli a hírhedt Cthulhu-kultusz létezésének. A kultisták a Necronomicon szövege alapján a nagy szörnyisten eljövetelét várják. A történetek a megtestesült iszonyatról beszélnek, ami átrepült az űrön és letelepedett a Földön sok millió évvel ezelőtt. Most hosszú álmát alussza tengerborította városában: Ph’ngluimglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn, vagyis R'lyeh házában a tetszhalott Cthulhu álmodik. A Csendes-óceán déli részén néhány bátor tengerész megtalálta a várost és felébresztette a Nagy Öreget. Ennek hatására őrülethullám robogott végig a Földön, több ember lelte halálát ezekben az időkben. A találkozást csak egy tengerész élte túl, de ő is gyanús körülmények között halt meg. A fiatal kutató érzi, hogy ő is erre a sorsra juthat... A novellát nagy részben Lord Tennyson Kraken című költeménye inspirálta: Cthulhu is egy csápos, polipszerű szörny, egy alvó isten (ez a gondolat nagyban Lord Dunsany műveinek Lovecraftra gyakorolt hatásának köszönhető). S. T. Joshi felveti, hogy számottevő hatást váltott ki Lovecraftra Maupassant Horlája és Arthur Machen A fekete pecsét története című története is. Maga Lovecraft e történetet roppant középszerűnek, klisék halmazának titulálta. A Weird Tales szerkesztője, Farnsworth Wright először elutasította a közlését, és csak azután egyezett bele, hogy Lovecraft barátja, Donald Wandrei bebeszélte neki, hogy más magazinnál is érdeklődnek a sztori iránt.
Howard Phillips Lovecraft:
Őrület hegyei, Az; Hallucináció hegységei, A
Egy déli sarki kutatócsoport, köztük a narrátor, William Dyer a Miskatonic Egyetemről az Antarktiszra indul 1930/31 telén. A fagyott környezetben 14, a hideg által konzerválódott idegen lényre bukkannak. Miután a kutatók több csoportra oszlanak, és az egyikről nem érkezik hír, a megmaradt tagok felkeresik az eltűntek táborát, ahol szétmarcangolt emberi és állati maradványokat találnak - néhány idegen létformának pedig mindössze hűlt helyét... Legnagyobb döbbenetükre azonban a kutatás során feltárul előttük egy évmilliókkal régebben épített, hatalmas kőváros, amely a Nagy Öregek egykori lakóhelye lehetett. A kisregényt szokás Poe Arthur Gordon Pym című kisregényének folytatásaként tekinteni, az enigmatikus és meg nem magyarázott jelentésű kiáltás, a "Tekeli-li!" miatt. Eredetileg a Weird Talesbe szánta Lovecraft, de a szerkesztő túl hosszúnak találta, ezért öt éven át hevert a kisregény felhasználatlanul a fiókban. Az Astounding végül jelentősen megváltoztatva közölte a művet, több bekezdést (nagyjából ezer szót) kihagyott, a teljes, javított verzió először 1985-ben látott napvilágot.
Abraham Merritt:
Moon Pool, The
Amikor dr. David Throckmartin elmeséli egy csendes-óceáni civilizáció ősi romjain átélt hátborzongató élményeit, dr. Walter Goodwin, a regény narrátora azzal a meggyőződéssel hallgatja a hihetetlen történetet, hogy a nagy tudós valószínűleg megzavarodott. Azt állítja ugyanis, hogy feleségét és kutatócsoportjának több tagját magával vitte egy "fényjelenség", amely az úgynevezett Holdtóból emelkedik ki teliholdas éjszakákon. Amikor azonban Goodwin eleget tesz Throckmartin kérésének, és társaival a titokzatos szigetre utazik, fantasztikus, megdöbbentő kalandok sorozata veszi kezdetét.
Kommentelés
Minden mező kitöltése kötelező!
Hozzászólások
Nem érkezett még hozzászólás. |
szövegkereső
keresés a korpuszban
Az alábbi keresővel az adatbázisban fellelhető irodalmi művek szövegeiben kutathat a megadott kifejezés(ek) után.